A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

A „KÉVE” Művészegyesület 13. kiállítása, Konstantin Frida Kéve-tag művész hagyatékának bemutatása, 1922. február

eszközökkel újjáteremtse azt a sokféle természet-csodát, amit maga előtt látott. Hogy örülni tudott a természetnek, hogy azt meg tudta csodálni, hogy minden kicsiben megérezte a nagyot, az lelkének gazdagságából következett. Ez a lélek valóban sokrétű volt, egyik alapvonása mégis a világtól, az élettől való meghatottság, pontos ellentéte a száraz cinizmusnak, a meddő pesszimizmusnak. Cselekvő természet volt, nemcsak abban, hogy fáradhatatlanul és lelkességge! végezte munkáját, hanem abban is, hogy készséges elhatározással ment bele az életbe, nézett körül a világban. Innen nagy mozgékonysága, amellyel szívesen zarándokolt helyről-helyre, ahol csak a szépség virágai kínálkoztak. Már korán került Triesztbe, Velencébe. Később bejárta Németország érdekes városait, Londont, Budapestet, Bécset jól ismerte ; amott hónapokat töltött nővére közelében, emitt gyakran dolgozott télen, rézre karcolva nyári feljegyzéseit. E grafikai lapok hamar lekötötték az érdeklődést, a bécsi Hofbibliothek is szerzett belőlük egy sort. Legkedvesebb fészke mégis Nagy Eőr volt, ódon kastélyával, amelynek boltíves termeiben misztikus legendák árnyai jártak, hatalmas könyvtárában meghitt barátai ültek lámpafénynél felolvasásokat hallgatva, a falakról pedig ősök képei tekintgettek le komoly méltósággal. Ide éveken át vissza-visszatért s vázlatai es képei tanúságot tesznek róla, mi kötötte le figyelmét. Ezek a képek nagyon közvetlenek s mutatják a könyvtárban való csöndes együttlétet, mutatják a kastély udvarának fehér árkádsorát, amelynek ivei alól kiérezzük a nagy csöndet, a középkori vaskutat, a bástyaszerű pártakoszorús kastélyszegleíet, parkját, apró és nagy állatait, a környező erdőt, a távoli hegyek hívogató kékjét s azt a gazdag szőnyeget, amelyet a búzaföld meg burgonyaföld vet a hullámos talajra. Minden zug, a tág vedúta minden látóhatára ismerős, bizalmas volt neki, ő tehát tétovázás nélkül, kurtán, egyenesen vitte vászonra. Széles és nekilendült ecsetvonásaiból kiolvashatjuk úgy a festés vallásos örömét, mint azt, hogy nem a turista futólagos tekintetével nézi, hogy nem uj a látvány, ami előtte felmerültA természet jelenségeit akkora szenvedélylyel követte nyomon, hogy olykor szinte egészségét kockáztatta. Éppen ezen a vidéken, egy jégzajlás lefestése alkalrtiával súlyos betegséget is szerzett, amely jelentékenyen meggyöngitette testi erejét. Nagy Eőrön még egy kincsre lelt: Mednyánszkyra. E nagy mester varázsa őt is megihlette, biztató szava pedig megerősítette művészi mun15