A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

A „KÉVE” Művészegyesület 13. kiállítása, Konstantin Frida Kéve-tag művész hagyatékának bemutatása, 1922. február

kajában. Elragadtatással irt róla nővérének: „Leonardo de Vincit képzelem ilyennek, idős korában". Minden egyében kivül a szabad természet s az állat szeretete is vonzhatta hozzá, hisz e tulajdonságok rendkívüli mértékben megvoltak Mednyánszkyban is. Nagy Eőrön tehát egész sora készült a szebbnél-szebb állatrajzoknak, folytatásául ama nagy sorozatnak, amellyel Schönbrunn állatkertjében, London községi istállóiban megtöltötte vázlatkönyvét. Tájképei pedig, amelyek itt keletkeztek, egyenes, mélyen komoly és direkt megragadása a természetnek. Ettől csak egyszer, rövid időre tért el, 1917-ben, amidőn Breitenfuhban virágzó fákat festett s itt az előadás bizonyos mértékben stilizált, átírása a látott képnek. Egyébként nem tért el attól a vágyától, hogy a természetet érintetlen hamvában, a közvetlenség zamatjával, földszagával, állandó hangulataiban alakítsa képpé. Ez a termékeny munkásság először 1907-ben, a Kéve első kiállításán került a közönség elé. Kevesen tudták akkor, hogy Konstantin Frida a szintén kiállító Lohwag Ernestin művésznő édestestvére s hogy az eltérő név felvételének oka az, hogy elcserélés, zavar ne essék. Külföldön először a Hagenbund bécsi kiállításán szerepelt 1909-ben. Azóta, mint a Kéve törzsökös tagja, e művészegyesület kiállításain vett részt Berlinben, Düsseldorfban, Drezdában, Münchenben. Mindenütt elismeréssel fogadták. Esswein tanár müncheni kritikus találóan irta : „Túlságosan sokat kiállító művészeinknek azt kivánom, hogy az átélés olyan erejével, az alkotás olyan benső szükségszerűségével dolgozzanak, mint azt Konstantin Frida tájképeiben és intérieurjeiben tanultam nagyrabecsülni.'' Ez a müncheni ki állítás 1914-ben volt, ugyanabban az évben más kitüntetés is érte a művésznőt: a lipcsei grafikai és könyvipari kiállitáson ezüst érmet kapott. Művészetének értékével a budapesti közönség legközvetlenebbül 1917-ben ismerkedett meg, midőn a Nemzeti Szalonban rendezett Kéve kiállitáson Konstantin Fridának 12 festménye és 70 grafikai lapja volt látható. A fiatal művésznő valósággal meglepte a kritikát, amely a legnagyobb elismeréssel üdvözölte. Ez volt utolsó nyilvános szereplése. A háború és forradalom rémségei közepette, amelyek nemes lelkét szinte reménytelen bánattal töltötték el, a boldogságnak még néhány hónapját tartogatta számára a sors: 1918-ban felesége lett Szablya Jánosnak, a Kéve igazgatójának. Boldogan 16