A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1921-1923

A Céhbeliek harmadik kiállításának katalógusa, 1921.

Előszó. Mindnyájan érzitek, hogy tömöi ülésünknek az a célja van, hogy idöközönkint kiállítsunk. Bármilyen szépen tud varázsolni Déry barátunk, össze nein tilinkózna bennünket, ha a tömörüléssel valamit netti keresnénk, valami ürt nem akarnánk betölteni, valami hiányt nem akarnánk pótolni. Az igazi művész a kiállításra sohase tudja elvinni lelke legnagyobb értékeit, mert e benső értékek olyan természetűek, hogy elsiklanak a formába gyúró ügyessége elöl. És mivel a súlyos és hazug anyagba gyúrt formája a benső értékeinknek soha ki nem elégítik a megnyilatkozni törekvőt, azért egész életén át azt hajszolja, mint tudná valódi értékét kifejezésre juttatni. Pedig ez anélkül, hogy észrevennök, megtörténik, csak . . . nemtudunk róla. Mert amit munkaközben, az elmerülés, kiizködés közben, az elmerülés szent óráiban energiát a művész kifejt, azt a hőt, amit észre se vesz, hogy emanál, a gondolatok kavargó és elsugárzó erejét; vagyis lelke legnagyobb értékét, az ő lényegét szivja föl észrevétlenül a világegyetem, s ebből teremti az életet magát, így járul a művész és költő, a teremtő szellem ahoz az egyetemes nagy élethez, amelyhez nem kell forma> nem kell vezeték, s amelyről nem is tud. Ő csak azt figyeli, azt a lecsapódást, azt a jegecitést, ameiy e szellemi hőkifejtés által létre jön: a festményét, a szobrát, a költeményét. i riiljüntcazok tn tömör^ kat ak/, fényt ttjából f sadali szobr fölke-j megír i kezcc nem nálsH hog' vilá i eg} egy terr anf ma j n*