A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Lakatos Artur gyűjteményes kiállításának katalógusa, 1918. június

megkezdődölt, mindnyájunkat, vagy 600 tisztet, kilakoltattak és gyalog elindítottak Szerbia-Albánián át Valonába. Az ut 2 hónapig tartott, havas hegyeken, folyókon hid nélkül, az albán mocsarakon át tifusz, kolera járványok közepette, hiányos élelmezés és podgyász nélkül tettük meg. Képeimet lefejtettem, tekercsbe csavartam és igy sikerült legnagyobbrészt magammal hoznom. Igaz, hogy egyebet nem vittem holmimból, mint a képeimet. Olaszországban azután két évig voltam még három helyen. Elba szigetén, hol Napoleon egykori internálási helyén voltam elhelyezve. Asinára szigetén (Sardinia északi partján) és Nocera-Umbra-Bagniban, egy kis fürdőhelyen, Perugia vidékén, Középolaszországban. Olaszországban anyaghoz könnyebben jutottam és festhettem a mennyire az elhelyezésünk megengedte az őrségvonalon belül, de kijárásról szó sem volt soha. Azonban a véletlen szerencse ugy kedvezett, hogy a táboron belül annyi festői témám akadt, h^gy időmet eltölthettem vele és a fogság morális depressiói alul akkor amikor dolgoztam megszabadultam. Asinarán és Nocerán különösen segítségemre volt az anyagok beszerzésében Carlo Petrucci olasz festő, a hozzánk beosztott őrség tisztje, kit általában korrekt, kifogástalan viselkedéséért ki kell emelnem. Olaszországban sokat köszönhettem kollegáimnak, (legnagyobbrészt osztrák tisztek voltak, mert német csoporthoz jutottunk, ahol 28-an voltunk magyarok) kik érdeklődésükkel a munkakedvemet sokszor újraélesztették. A fogságban való munka ugyanis nem volt könnyű.