A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Lakatos Artur gyűjteményes kiállításának katalógusa, 1918. június

A környezet állandóan ugyanaz volt, művészi verseny, uj impressziók nem serkentették az embert. Mindig a l'art pour l'art elv szerint készültem valamelyes mun- • kámhoz, mert hisz megrendelő, közönség és sajtó nélkül voltunk éveken át, sőt soha nem voltam biztos abban, hogy el nem veszik-e dolgaimat, ahogy fényképező készülékeinket és fényképeinket egy félévi engedélyezés után el is vették. A szabad akaratomtól megfosztva bizony néha igen rossz helyzetben is voltam. De túltettem magamat akkor, ha dolgozhattam. Képeim hű impiessziók a fogolyélet alatt falált artisztikus érdekkel bi

ró természeti dolgok meglátásaiból. Amilyen témákat láttam, ugy igyekeztem azokat különféle technikai előadásban visszaadni. De azért a technikai része mindig csak interpretálója a meglátott témának, főcélom a tárgyak művészi jellegzetességének vonalak és színekben való utánérzése, a levegőnek, forma és dekoratív tájalakulásoknak a vissza adása, A látott dolgok újszerűsége éá a fogságban eltöltött élet különbsége a rendes élettől ad még ujabb szempontot a képek származásához. Mindig azon voltam, hogy teijes őszinteséggel adjam vissza azt, amit a látott dolgok képekben való letevésekor éreztem. 1918. tavasz kezdetén, mint csererokkant hazatértem és hála az olasz határrendőrség előzékeny vizsgálatának, sikerült képeimet hazahoznom. Egy harmada az ott festett dolgoknak bajtársaimnál maradt vagy azok családjaihoz jutott, különösen az arcképek,