A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Góth Móric gyűjteményes kiállítása 1918. április

csak a bécsi nagy sikere után. E felujult munkakedvnek rém egy zamatos gyümölcsét rejti magában ez a kiállítás. Itthon, ahol mindig szivesen fogadták s elismeréssel koszorúzták munkásságát, bizonyára örömmel fogják köszönteni e müveit is, mint ahogy a sikerek egész sora fűződik valamennyi budapesti kiállításához. Már első műcsarnokbeli képét, a Krumplihámozót, megvette az állam, s megvette később sorjába a Cirkuszt, az Etetést, az Intérieurt is. „Öreg asszony otthona" c. festménye a király birtokába jutott. Nyolc évvel ezelőtt őt tüntették ki az Andrássy Dénes-ösztöndijjal s a székesfőváros Ferencz József jubileumi dijával. Egy évvel rá megkapta a Nemzeti Szalon grafikai ezüst érmét. Képei a íegjobb amatőrök birtokába kerültek. Ily egyenletes harmóniában alakult pályája a nehéz, rég elmúlt küzdelmek ulán. Epp oly harmonikusak képei. Bár oly helyeken s oly időben folytak alapvető tanulmányai, ahol sarkon követték egymást a művészeti elméletgyártók vitái s izgatásai: Góth művészetét az egyszer helyesnek felismert útról nem terelhette le semmi. Szerencséjére legelső tanulmányai igen egészségesek s nekivalók voltak. Hollósynál s Nagybányán nem irányokra és metodikára oktatták, hanem a természet szeretetére, tiszteletére s a festő ama nagy jogára, hogy érzéseit szabadon követheti. Jobb nevelés nem is juthatott ki egy művésznek, aki lelke minden szálával amúgy is a természethez fűződik. Innen van, hogy nem tapadt a szaporán felvetődött művészeti rendszerek egyikéhez sem, sőt azok hatása