A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920
Magyar egyházművészeti kiállítás, 1919. december
6 megerősítését és az egyházhoz való visszatérést célozzák, de liberálisabb egyházművészeti keretek között! Van azonban reális célja is esnek a kiállításnak és pedig az, hogy meggyőzzük azokat a tamáskodókat, akik eddig kételkedtek a magyar egyházművészet életre valóságában és a külföldnek adták azt a sok pénzt, a melyet a magyar művészet mindig jobban megérdemelt ; hogy ezentúl a Haza és a Hit iránti kötelességüknek tekintsék a nemzeti művészetnek a támogatását, legyenek azok a művészi megnyilatkozások egyháziak vagy bármilyen irányúak vagy tárgyúak! De le nem kicsinyelhető okmányul szolgál ez a kiállításunk annak a ténynek az igazolására nézve is r hogy a nemzeti érzés és a hit iránti rajongás mindig karöltve haladtak ós az igazi magyar érzésű művészek, nemcsak a magyar történelmi festészetnek vagy szobrászatnak, hanem egyúttal az egyházmüvészetnek is hivatott mesterei. Ilyen volt az elhunyt nagyok közül Munkácsy Mihály, Székely Bertalan, Lotz Károly, Feszty Árpád, Bihari Sándor, Hegedűs László. Zemplényi Tivadar és még sokan, mig az élő nagyok közül azoknak a művészeknek a lelke talál megvalósítandó művészi szépségeket a vallásban, akiket a magyar nemzet történelme is hasonló munkálkodásra serkent. Nézzük csak a festők közül Benczúr, Kőrösfői-Kriesch, Vágó Pál, Nádler Róbert, Nagy Sándor, Éder Gyula, Tury Gyula vagy a szobrászok közül Zula György, Horvai János vagy Stróbl művészi munkálkodását. Abban a meggyőződésben, hogy egyrészt a magyar nemzeti államot fenntartó keiesztény eszmének, másrészt a magyar képzőművészet egyetemességének teszünk szolgálatot: meg fogjuk ismételni minden évben Karácsony táján ezt a kiállításunkat és be fogjuk bizonyítani azt is, hogy a magyar művészek is átérezik a vallás művészetfejlesztő befolyását s ecsetjüket meg vésőjüket szeretettel bocsájtják az egyház szolgálatába. Azok a művészek, akik ezen a kicsiny n egn aradt, de magyar földön próbálják megjavítani azt, amit a politika