A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1918-1920

Magyar egyházművészeti kiállítás, 1919. december

7 olrontott és megannyi apostolként fáradoznak, küzdenek és nélkülöznek Szent István koronájának legékesebb klenódiumáért: a magyar nemzeti kuliuráért! Ezt a nemzeti kulturát a közelméltban nagy veszedelem fenyegette és a fekete felhő még ma sem vonult el egészen a bánatos magyar haza egéről, mint ahcgy veszedelemben volt az egyház és a keresztény vallás szabad gyakorlása is. Egészen természetes tehát, hogy egyház és művészet a destrukcióval szemben újra egymásra találtak, hogy egymás oldalán küzdjenek. Az ötéves háborúnak, az erőszakolt októberi forradalomnak és a kommün szomorú megpróbáltatásainak volt tehát jó eredménye is! A nemzetet ért csapások, az egyéneket sújtott szenvedések és megpróbál tatások újra a hit útjára terelték a megtévesztett és a hit ösvényéről könynyelmüen letért lelkeket Hogy profán kifejezéssel éljünk: újra divatba jött a vallás, a Mindenhatg végzéseiben való megnyugvás és a templomok látogatása. Es azok a könnyek, a melyek az eltiltott és rég nem hallott himnusz hangjai nyomán szöktek a szemünkbe mise végén a templomokban, azt bizonyítják, hegy a magyar nép az Istent és a Hazát egyaránt féli és hogy annak lelkéből a hitet és hazájának szeretetét semmiféle tanok és semmiféle terror ki nem ölheti! Végeredményében tehát annak művészi jelentőségén kivül a Haza szeretetének és a Hit félésnek öregbítését célozza ez a kiállításunk, a mely alkalommal az egyházzal kapcsolatos művészetet csupán képekben és szobrokban mutatjuk be, hogy a jövőben nagyobb hetyet szenteljünk az iparművészetnek is! Erős a hitünk, hogy a művészeti élvezeteket szomjúhozó tömegek és a támogatásra hivatott hivatalos tényezők azzal a szereteltei karolják föl a Magyar Egyházművészeti Kiállítást, a milyen keresztényi hittel, hazafias és művészi lelkesedéssel szerveztük meg ezt az úttörő propagandisztikus akciónkat! Déry Béla a Nemzeti Szalon igazgatója.