A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1915-1917

Déry Béla gyűjteményes kiállítása, 1915.

ELOSZO. A háborúban, amikor a kultúrának szelid fegyvereit elnémitja a 42-esek döreje, amikor a nemzet disze és virága vére hullásával küzd az anyaföld megtartásáért és a knltnráért, nem nagyon időszerű, hogy a a művész a kiállításához előszót irjon. Bevett szokás ugyanis, hogy a szerző, amit el nem mondhat a szinpadon, vagy amit az epe-máju szinész lenyelt, azt elmondja az őt meginterjúvoló újságírónak, ugy a művész is, amikor egy gyűjteményes kiállítás keretében beszámol munkásságáról, bead egyet-mást magáról és a művészetéről. Ma azonban, amidőn a Kárpátok szellője és az Adria sciroccoja egyaránt vérszagot hoz a szárnyain, mely összevegyülve átcsap az egész hazán keresztül, ma igazán fölösleges, hogy a magunk apró fekélyeit és a saját kálváriánkat tárjuk fel, Ha mégis egy pár szót bocsátok útnak, teszem ezt azért, mert ezek nélkül a képeimet sokan meg sem értenék, nem pedig azért, mert igy nagy tömegben a csupa komor, szürke tónus, gyakori kerülése a napfénynek és világosságnak, akaratlanul is kérdőjel marad az idegen szemében. Ezek a kérdőjelek az én gyermekeim, akiket szeretek. Minden apa ragaszkodik a gyermekéhez és ugy találja a legszebbnek és legjobbnak, ahogy félszegségével és hibáival Isten kegyelméből maga — 5 -