A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Húsvét, a Céhbeliek első könyve, 1914.

18 térbe, sikba : más szóval, illeszkedik. Hogy igy fordult a dolog, az szintén természetes és szintén feltartóztathatatlan. Mihelyt a festésben a suly nem az egyéniség akaratára, önkényére, hanem általánosan elfogadott, tehát konveneiós elvekre esik, természetszerűen könnyebben jut szóhoz e munkában a töinegpsziehe művészi izlése, amely egy téren már világszerte megteremtette remekmüveit: az ornamentikában. A dekoratív stílusnak ez az eleme nálunk is igen fejlett s nagyon jellemző. A legkevésbbé sem téveszthető össze francia, angol vagy német dekorációval. Bárhonnan eredtek légyen egyes elemei: mai alakjában a mienk. Minket jellemez s túl Magyarország határain mindenki ránk gondol e művészet láttára. Nem ösmerjiik azt a vegyi szert, amellyel ki volna elemezhető ebből az ornamentikából az, amire végérvényesen mondhatnók, hogy ettől függ a magyarossága, a zamatja. Épp ugy nem tudjuk pontosan formulázni legjobb képeink egyikéről sem, hogy mi benne az, amit mi s a külföld magyarnak mondunk. Más hijján csak éppen összetartozandóságunkat tudjuk megállapítani, de ezt biztosan. Mennél inkább stílust kereső a művészet, annál hangosabban érvényesül benne a dekoráció elve. Tehát olyasmi, ami sokkalta készebb a rég lappangó ornamentális érzéket megszólaltatni, mint a naturalista művészet. Volt ennek is ereje, tudott ez is idevaló, csak közöttünk élő hangulatot teremteni és interpretálni, de túlontúl finom volt hozzá a hegedűje húrja: inkább csak érezni lehetett zöngését, semmint hallani. Amióta azonban nagy épületfalakat, hatalmas szöveteket és ablakokat kap a festészet nagystilusu ékitésre és amióta ismét van grafikai értelemben vett képes könyv, azóta természetesen a dekoráció elvéé az első szó: azaz egy oly rendszeres művészi munkáé, amely harmóniát és rendet teremt, ritmust ad vagy legalább keresi mindezt. E kereső és rendezgető munka közepette ezer alkalma van a genius locinak a megszólalásra. Más hangon, más eszközökkel, más formában megteremti e diszitő művészetben ugyanazt az e földet jellemző zamatot, mint ahogy egyszer már megteremtette a népies ornamentikát. Elősegíti az ily elkülönödést a külföldi formanyelvtől az is, hogy a piac is beleszól majd ebbe a kérdésbe. Bennünk mindig csak azt fogják megbecsülni, ami valóban a mi földünkből sarjadt ki. Magyar ember festette német kép nem kell a németnek, mert az különben is jobban tud németül, mint mi. Kelleni az fog, ami másutt nem látható, ami másutt nem szerezhető meg, csak nálunk. Ilyenformán a labilisabb műtárgyak