A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1912-1914

Heller Adolf, Steppes Edmund, Rubovics Márk, Wallner Wolfgang csoportkiállításának katalógusa, 1912. október

rakozás, hanem a kulturlénynek életszükséglete, mint ahogy táplálkoznia is kell az embernek ! Két évtized előtt még ritka vendégként üdvözöltük a kiállítások látogatóit s ezért egy tömegben mutattunk be mindent, amit a magyar művészet akkoriban produkált, mint ahogy a jó háziasszony a teritett asztalnál minden tudományát bemutatja kedves vendégének. A kiállítások programmjában nagyobbrészt az általános, vagy — ha ugy tetszik — a legitim tárlatok szerepeltek, amelyekben szóhoz jutott boldog-boldogtalan s ezért megtörtént, hogy az ünnepi hangulatban távozó közönség is sokszor beleszédülve hagyta el a művészeti granáriumot. A nagy ünnepi ebédek ideje tehát lejárt, aminthogy megszűntek azok a patriarchalis jó idők is, amikor a figyelmes háziasszony konyhaművészetének csak az egyik legsikerültebb darabját tálalja fel a ritka vendégnek, de különféle változatokban. Ép igy vége van már a magánkollekciók varázsának is — amelyeket ugyancsak a Nemzeti Szalon honosított meg — mert a ,,toujours perdrix" e helyütt is örök igazságként alkalmazható. De ugyan igy van ma a differenciálódott izlésű közönség az irodalmi termékekkel is, mert lejárt az öt felvonásos sorstragédiák ideje is, és a könyvpiacon az apró, de szellemes elmefuttatások kelendőbbek a sok kötetes, de unalmas regényeknél. A kiállítást látogató műbarát, — bár ma már nem ritka vendég, de megbecsülendő vendég, akit nem akarunk a kitűnő alkotások végtelennek látszó sorozatával «>5<s»