A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1909-1911

„NYOLCAK” kiállítása: Berény Róbert, Cóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, 1911.

és mások, egyéniek, személyszerüek az eszközök és a művészetben az eszközök a maguk hasonlóságára alakítják a célokat. Olyan külömbségek támadnak, hogy nem értékjelzésül és nem komoly hasonlítás végett, hanem egyszerűen a lényeges elválások megjelölésére Berény képe előtt egyszerűen Cézannet említeném, Pórnál a firenzei quattrocento utolsó éveinek valamelyik mesterére, Márffynál egy velencei Concerto-képre hivatkoznék, Kernstok nagy lóusztatásához érve pedig Rubens egyik oroszlánvadászatát hoznám fel, vagy Rubenset általában, egy megszögletesedett, lehiggadt Rubenset. • a Rubens és Kernstok. Rz egymás mellé állítás nem is oly bizarr, mint amilyennek az első pillantás mutatja. Rubens csupa szín, pompa, ragyogás, fehérhusú, bársonybőrü hajadonok és szélesvállu, hatalmas combú daliák virítanak ki a bársonyok és a pikkelyes páncélok közül, Kernstok emberei fakóak, aszottak. Csupaizom-ifjak karcsú karja-lába venné fel a versenyt a telt női idomokkal, a homloktól a talpig megszakadatlanul alááramló eleven hus a szinte mértani alakokra tagolt testekkel. Rubens epikureus, Kernstok a szigorú, kemény római. De Kernstok színtelenebb és szögletesebb művészetében megjelenik valami, ami éppen Rubens művészetében nyilvánult a legnagyszerűbben : az erősmozgásu bőség, a testlátás bősége és a testmozgatás ereje. Egyik megsulyosodott és három kiterjedésűvé szétfejtett test a másikat éri, az erős, kemény testek összekapcsolódnak, hatalmas mozgásukkal egymásba lendülnek. Ez az együvécsatlakozás a fontos, bár Kernstok itt is merevebH és szűkebb szavú az antwerpeni mesternél. Rz alakok elrendezkedése ott még az elválaszthatatlanul tovakigyózó sáv volt, vagy a tömegnek belső körök mentén való kerengése, itt pedig az egy tengelyre vonatkoztatott szabályos hullámverés, o o R kép dinamikus tartalma, embereinek mozgásképessége és mozgás szüksége már magában is külön helyet biztosit Kernstoknak és élesen megmutatja a külömbséget Kernstok és Picasso látása között. Kernstok is, Picasso is a szines gőzök helyébe valami foghatót, pontos kiterjedésű és pontos térértékü tömeget akarnak maguk elé állítani és egyik is, másik is felhasználja azt a támaszt, amelyet a látásunk számára biztosított terjedelmű mértani idomok analógiája ad, mind a ketten felhasználják a mértani viszonyok élességét, határozottságát. Kernstok megmarad a hengeres testeknél és tőlük is, legalább minden szabályosságuktól, bizonyos távolságban tartja magát, míg Picasso élekkel és külömböző sokszögekkel határolt kis oszlopaiból rakja össze az embert. Picasso művéhez csak hozzá kell érni és értelmetlen rakássá hull össze, mig Kernstok éppen azt a testrészletet választja külön és foglalja össze, amely egy nagy mozdulat által együtt lendül ki, amely a mozdulat tengelye mentén helyezkedik el; embereinek talán száguldásukban vagy merész ivben lóra pattanva a legbiztosabb az egyensulyuk, az egyöntetűségük. o • Picassonál az ember kis oszlopos testekké jegecesedett, Kernstok egy nagyjából mértani alakú tömbből faragja ki emberét. R tömegszerüség, 6