A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1909-1911
„NYOLCAK” kiállítása: Berény Róbert, Cóbel Béla, Czigány Dezső, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan, Tihanyi Lajos, 1911.
( r a térben valóság itt is, ott is egyforma erővel és tisztasággal nyilvánul, csakhogy Picassonak meg kellett tagadnia az emberi test szervességét, mig Kernstok éppen ellenkezőleg, a struktura megóvásával és következetes, szinte kíméletlen felfedésével éri el az eredményt. Egy vízszintes vonallal elválasztja a törzset a medencétől, a lapockának és az elhajló gerinccsontnak ívével kettőbe tagolja a hátat, különvalónak mutatja a combot a deréktői le a térdig. Ezek a felbontások azonban nem csupán hengerszerü testek, hanem mindegyikben az van összefogva, ami együvé való, ami egynyugvású, egy-mozgású, tehát mindahány a szervezet elevenségének egy-egy fókusza körül rendezkedik el, ezek a fokuszok egymásra utalnak, feltételezik és meghatározzák egymást, ugy, hogy nagy nyomatékkal érvényesül a test egysége és a mozgás szabadsága. a a ügyanigy értelmezi Kernstok a lovak megjelenését is. Ezáltal kapnak /i paripái olyan nagyságot és súlyt, hogy félelmesebbekké, hatalmasabbakká lesznek a mesebeli sárkányoknál. Ilyen emberek mozognak és állanak a képen, ilyen lovak száguldanak, ballagnak a parton és ússzák a Duna vizét, fl talaj megroppanna alattuk, túl a parton a hegylánc kulisszává hitványodna, ha a művész megmaradt volna az impresszionista természetlátásnál. Ugyanúgy kellett tagolni, tömegekbe fogni és a tömeghatások értelmében szervezni a hegyeket, a fákat, sőt a felhőket is, mint az embereket. Ezzel Kernstok már tavalyi két képénél is tisztában volt. o o Most a táj szemlátomást meggazdagodott a tavalyihoz képest, megnövekedett az alakokhoz való arányában és jelentőségében; többet tartott meg a hajdani meleg szinességből, az aranyos, napfényes tónusból, mini a tavalyi, amely lemondásban, de a strukturanyilvánitás tisztaságban, az összefüggések észszerüségében is teljesen egy vonalon állott az alakokkal, o o Sokkal előbbre jutott rögös utján tavaly óta a művész. Bizonyára még ezen a képen is egy és más korrekturát kiván. Kernstokra kell bízni természetesen a hibák felfedezését és kijavítását. De annyi bizonyos, hogy a mozgalmas, változatos csoport elrendezése a középen álló emberekhez képest az állások és mozgások egymásba kapcsolása, a csoport ritmusának tisztasága és törvényessége, a figurális résznek meggyőző csatlakozása a természethez olyan munka, amelynél tisztábbat és fontosabbat aligha végzett az utolsó, Cézannera következő festőnemzedék. • o Berénynél és Pórnál bizonyára közelebb van Kernstokhoz Má.rffy, bár ő is elég messze jár tőle. Számára már nem a struktura tisztasága és cselekvésképessége a főszempont, hanem az egyes testrésztömegek harmonikus elhelyezkedése. fl testek maguk megnyugodtak és egymáshoz való vonatkozásukban már nem törvényt akarnak nyilvánítani, hanem csendes, nyugodt egyensúlyra törekszenek, bizonyos zenélő összhangra. Három nő. (Kernstok efeboszaival szemben már ez sem jelentéstelen.) Egyik áll, a másik eldülten pihen, a harmadik ül. fl középső valamivel és a szélső még inkább beljebb húzódik a képbe az elsőnél, flz ív befelé hajlása tisztán érvényesül azáltal, hogy az álló nő az egyik képszélen, egy 7
