A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1907-1908

A Nemzeti Szalon első győri kiállításának katalógusa. 28. vidéki kiállítás, 1907

telt nem tűrő mód on. Az a ritmus egyes-egyedül, mely ott lüktet a nagy természet életereiben és a világegyetemet saját utján mind előbbre és előbbre viszi. E ritmust, ez ütemességet fejezik ki a művészetek. Keresve azt, a mi nagy, változatlan, törvényszerű a természetben, mintegy öntudatlanul, sejtésszerüen hámozva ki a maradandót, a becsest a mindennapi élet, a mindennapi szempontok kétes értékű tömegéből, megérzékitik azt a pompázó, mindent felölelő és mindent átérő himes takarót, mely szűzi tisztasággal, méltóságos nyugalommal a kialakulás zavaros processzusai fölé borul. Ahány művészet, persze annyifélekép, ahány művész, megannyi prizmán át. Külömböző utakon, eltérő eszközökkel, de ameddig valódi művészet, ameddig igazi művész, szerves részeiként egy nagy egésznek. Mert minden művészet a maga módjaival, minden zseni a maga felfogása, tudása és képességei szerint keresi azt a felszíni, eszményi felületet, melyet a finom ideg csak megsejteni, az ihletett lélek csak megérezni és a lángoló agy csak kigondolni tud, — alakba önti, térhez szorítja azt a valamit, amit mi tisztán nem látunk, egészen nem hallunk, biztosan nem érzékelünk, de a minek megismerése után belénk oltott vágy hajt mindannyiunkat, a miről lelkünk mélyén álmodott képeink beszélnek, a minek lennie kell: e szürke életkaoszból kibontakozó lényeget, a változatlan örök harmóniát. És ime, ha összerakjuk egybe az összes művészetek összes alkotásait, biz ugy van, hogy a felépített nagy templom felénk köszönti az igaz megismerésnek sohasem hallott mélységes és való igéit, a nagy természet tiszta, nemes, kiengesztelő szavát. Az igét, a mely testet öltött. Felénk köszönti, csak értsük meg, felvilágosit, csak tudjuk összefoglalni részletekre osztott, széttagolt tanításait. A művészet olyan vallásféle, a világot formáló erők i