A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1907-1908
A Nemzeti Szalon első győri kiállításának katalógusa. 28. vidéki kiállítás, 1907
emberen át történő kicsattanása. — Beszéde is olyan magasban szárnyaló, nagyvonásu, hogy csak az érti meg, a ki hosszas fáradozással megismerte annak kifejező módját, ki ismeri múltját, jelenét, törekvéseit és azokat az utakat, melyeken meg-megindult kitűzött célját elérendő. A ki, — foglalkozzunk csak a festészettel, — a képen nem csak szinvegyületeket lát, de nem is csak mesét, hanem a ki mindezeken át be tud hatolni a művész lelkébe és meg tudja állapítani, hogy abban milyen egyéni öröm, vagy fájdalom, milyen speciális korszellem és felfogás, milyen művészeti probléma megoldhatásának reménye váltotta ki az ábrázolásnak ép ama adott módját, a hangulatnak ép ama színezetét, a ki igy áll szembe a képpel, igen, az részese csak a festészet nyújtotta teljes gyönyörnek, az mondhatja csak el, hogy leolvasta arról mindazt, a mit a festő ráfestett, vagy ráfesteni akart. Hogyan szerezhetjük meg ezt az értést? Hogyan ismerhetjük meg e titokzatos beszédet ? Járjunk végig a tárlatokon. Járjunk egyszer, kétszer, annyiszor, mig szemünk fogékonynyá lesz arra a hatásra, melyet minden szin egymagában és más színekkel párosítva reá gyakorol, — mig a szinek vegyüléséből, a tónusok, mélységek, árnyékok és melegségek keveredéséből azt az é r z é k i i n g e r t ki tudjuk váltani, mely a művészetek legeminensebb sajátossága. Ha aztán lelkiismeretes gyakorlattal e szervi diszpozíciót megszereztük, mélyedjünk bele a festészet útjainak megtanulásába, keressük meg a klasszikusokat, kik maradandó alakba vélték rögzíthetni azt az összeszövődő diszes takarót, melyet a ritmusos mindenség madártávlati képe mutat, kik tételekbe rakták a szépet, és evvel a reneszánsz nagy alakjainak követőit úgy gúzsba kötötték, hogy azok kénytelenségből az utolérhetetlen mesterek szolgai utánzóivá lettek; — ismerjük meg a