A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1907-1908

A Nemzeti Szalon első győri kiállításának katalógusa. 28. vidéki kiállítás, 1907

reakciót, mely e lenyügözés nyomába járt és a természettől eltávozott művészetet visszavitte az élő, mozgó természethez és szülve a naturalizmust, a külvilág szolgai, lélek nélküli, hű másolását, — az ebből kitörő másik végletet, a szimbolista irányt, mely az emberi lélek rejtelmeit tette a művészet egyedüli forrásává, — és azután állapodjunk meg a ma uralkodó, pompázó művészeténél, mely a természet változásaiból és a lélek visszhangjából alkot egy egészet, mely a kilső ingereket azzal, a mi az egyénben ezek folytán kél, összeköti, és azt a képet, mely a zseni legsajátosabb bensejében képződik, a pillanat szinhangulatait örckiti meg, az impresszionista iránynál, . . . ezek együttes ismerete kiegészülve a külömböző festékek tulajdonságairól, az ecsetkezelésről, fénybeállitásról nyeit fogalmakkal adják azt az előképzettséget, mely kell ahhoz, hogy szóbaállhassunk, hogy beszélgetni tudjink bármely festői műalkotással. A művészetek decentralizációja azt célozza, hogy szerte az országban minél több oly alkalom nyiljék, hol a közönség mintegy szórakozva sajátíthassa el a szükségeseket, hol a kiállított képek ügyes csoportosítása magátd vezesse rá a nézőt egy-egy irány jellegzetes sajátosságaira, hol könnyed modorú felolvasások fellebbentve ízt a függönyt, mely most még a festészet egész birodalnát a publikum nagy része előtt elzárják, bepillantást eigedjenek egy világba, mely káprázatos tükörképe miiden valóságnak, a megrögzített lényeg, az igazság. Hogy mindenütt a vidéken iskolák álljanak, ha csak ideig óráig is, melyek megteremtsék az élénk érdeklődést, az igészséges műpártolást és a becsületes kulturnivót. Met minden tárlat, hol a műtörténet egyik fejezetét taiitják, zarándokoljunk csak falai közé, járjunk megihletett 'elkesedéssel, lelkendező örömmel képtőlképig, szobo műtől szoborműig, ne csüggesszen el, ha