A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon téli tárlatának katalógusa, 1899. december

4: örök Istennek dicsőségét s a békét és szeretetet e. földön a jóakaratú embereknek! A mint a XIX. század megszerettette és népszerűsítette a tudományi, ugy kell a XX. századnak megkedveltetnie és közkincs csé tennie a szépmiivészeteket. Ez fogja megadni a hiányzó békét és nyugodalmat a szivekbe, s elvezeti a világot a boldogság üditő forrásához, — mert a boldogságot sohasem az anyagi viszonyoknak ilyen vagy amolyan alakulása nyújtja, hanem annak mindig belülről, tehát saját szivünkből kell fakadnia! Gyáraink kőszénfüstje, gépeink zakatolása szemünket elhomályosította, fülünket süketté tette, s a rohamos felfedezések mámorában a szines virágokat botorul eltapostuk, a madár énekét csak hallottuk, de nem hallgattuk meg. Ki csodálja, hogy korán kifáradtunk s az élet rideg tusájában kimerülve ma már üresnek érezzük szivünket? Vágyódunk egy kis nyugalomra, egy csép boldogságra! Színekre, dalra, illatra, amelyet a szépmüvészeteknek elköltözött vándormadarai fognak ismét közénk hozni, mihelyt újból visszaszállhatnak hozzánk. Szivünk, ez a rideg fészek akkor ismét felmelegszik, s tele lesz újból dallal, örömmel, boldogsággal! Szeressük tehát a művészetet, hogy szerethessük az életet és szerethessük egymást is! Ezt a pázsitos utat akarja egyengetni a jövő nemzedék számára a mi müvészegyesületünk is, a Nemzeti Szalon, hogy majdan boldogabbak lehessenek gyermekeink, mint atyáik voltak abban a korszakban, mikor a művészet szeretete a szivekben szunnyadóit. Megalakultunk pedig azért, hogy a főváros középpontjában állandó otthont nyissunk a magyar művészetnek, amely tárt kapukkal várja mindenkor a nemes izlésü mübarátokat és művészeket egyiránt. Czélunk gyűjteményes kiállításban bemutatni a művész-egyéniségeket, — s mindazt a művészi termelést, amely a szerényebb anyagi viszonyú művelt közönség részére is megközelíthető. A legnemesebb feladatra vállalkoztunk tehát, mikor önzetlenül dolgozunk a jövőért, egy uj nemzedék boldogságáért, hazánk nagyságáért, mert hiszen minden nemzetnek legnagyobb kincsét az ö boldog és megelégedett fiai képezik! E munkánkkal Isten áldása van, mert az újjászületett Nemzeti Szalon alig pár év alatt dicsőséggel hordozta meg a magyar művészet babérágát az ország legfontosabb kulturközpontjaiban. Felrázta tespedéséből a közszellemet, szélesebb medret tört a művészetek iránt való érdeklődésnek s nagy a mi örömünk, hogy ujabb és ujabb csatlakozásokkal naponként gyarapodik a művészet himes rétségén haladók serege. Ismeretlen, elrejtett tehetségek merültek fel hirtelen és fejlődnek a Szalon védőszárnyai alatt, amely egyesület szeretettel támogatja a törekvő, igaz érzésű művészt, mint fiókjait védi és melengeti szárnyai alatt az anyamadár.