A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon téli tárlatának katalógusa, 1899. december

5: Ezek a zsenge madárfiak már részben szárnyra keltek és sietnek az országban s talán később az egész világon is körülhordozni a magyar műrész-zseni alkotásait. Több nálunk kezdő tehetségekre mutathatunk, akik már is egyéniségekké izmosodtak s bizton hisszük, hogy következni fog utánuk a kiváló talentumoknak hosszú sorozata, akik gyenge csirából izmos tölgyek lesznek, csak jó kertészük legyen, aki őket szeretettel gondozza. Katona Nándor, Szikszay F. nevét ez az egyesület mentette meg, hogy átadhassa valaha a magyar művészet történelmének. Itt erősödött meg rövid idő alatt oly csodásan a nagy tehetségű Glalz Oszkár, Nyilassy Nándor, Rubovics Márk s az ismeretlenségből emeltük ki Major Jenőnek nevét és tettük országszerte ismertté a fényes talentumu Edvi Illés Aladár tiszta szinü, remek akvarell jeit, aki épen nálunk csak a legutóbbi évben találta meg az ő müvészegyéniségének megfelelő útját. Alig két év alatt gyűjteményesen — kollektive — mutattuk be a külföldre szakadt nagy magyar mesterek alkotásait. A Markó-családot és Wagnert. A haladás lassú, de biztos fejlődésével emelkedtünk, s most midőn a kitűnő magyar mesternek Hollóssy Simonnak iskolája is csatlakozott hozzánk, az ő erőteljes ifjú talentumaival, megerősödő bizalommal merünk tekinteni a jövőbe. Szinte hallani vélem a magyar művészet Rákóczy indulójának egetverő hangját, amelynek csak nagy és nemes győzelem lehet a vége ! Ez a czél vezeti egyesületünket, amely harag és gyűlölség nélkül bátor karavánjával már is oly szép utat tett a magyar művészet igéretföldje felé. A mi lelkes, hazafias magyar közönségünk pedig megértett bennünket, midőn oly szépen méltán}

Tolta azt a nemes

sziv

ü szózatot, amelyet egy szépérzésü, művészetért lelkesülő magyar kultuszminiszter Dr. Wlassiis Gyula az országhoz intézett. Az ő tiszta, hazafias szándékait óhajtja szolgálni a mi egyesületünk is, amelynek megbízásából hirdetem én is a vidéken szerényen, de egész szivvel és kitágult tüdővel a művészeteknek újjáteremtő és nemzetfentartó erejét. Ez a hasznos reformirány, amelyet a Szalon kezdeményezett, már is bőven termi gyümölcseit. De másrészt küzdenie kellett bizonyos elfogultsággal és akadályokkal is, amelyek minden uj gondolatnak megszokott ellenségei. Ez kényszeritett bennünket reá, hogy mi is, akik a művészetnek akarunk szentélyt emelni hazánkban, úgy dolgozzunk, mint egykor a templomukat épitő zsidók. Csak fél kézzel, mert a másik kézben fegyvert kellett forgatnunk. De hittel fogtunk a munkához, mert bizalmunk volt a jövőben, a becsületes, önzetlen munka sikerében, amelyet megnehezíthetnek, de senki fel nem tartóztathat. Bárcsak végleg letehetnők a fegyvert,