A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon téli tárlatának katalógusa, 1899. december

z a század a találmányoknak és a nagy sikereknek korszaka volt az emberiségre nézve. Nem hiában nevezték el a felvilágosodás századának! Egyfelől gyarapodott és átalakult a tudomány, midőn a természet őserőinek urává tette az embert és azokat szolgálatába kényszeritette; másfelől pedig megszűnt kiváltság lenni. Leszivárgott a nemzet mélyebb rétegeibe is — közkincscsé lett és páratlan népszerűségre tett szert. De az értelmi világosság terjedésével nem járt karöltve a sziveknek nemesítése s a lelkeknek felemelése. Szédületes magasságba emelkedtünk, de ez az emelkedés letörölte lelkünk szárnyáról a himport. Kedélyvilágunk elborult s nem vagyunk fogékonyak többé az életnek tisztább örömeire is. Hideg csillagokban járunk, ahol nagy a világosság, de a sziv megdermed, s kivesz belőle a szeretet, amely egyedül taníthatja ' meg boldogságra a világot. Ig}

r sodort bennünket művelődésünk egyoldalúsága egy önző, anyagias korszellembe, amely ki nem elégítheti az emberiséget és nyugtalanná, izgatottá teszi az egész világot. Mindnyájan érezzük, hogy üresség támadt a szivekben és a tömeg lelke eszmények után szomjúhozik. Összhangra vágyódik, amely megadja azt a nyugalmat és boldogságot, amelyet meg nem adhat semmiféle tudomány. Pedig mit használ a nagyságnak és a dicsőségnek összes ragyogása, ha az emberiség szive szenved és haladásunknak minden lépcsőjét vérünkkel kell megöntöznünk ! ? Azért kell belevinni a jövő század közműveltségébe több szivet, több izlést, több humanizmust. A tudománynak szélesre taposott poros országutjával párhuzamosan kell egy pázsitos ösvényt törnünk, amely harmatos lombok, szines, illatos virágok között a művészetek szent berkeibe vezessen. A ki elfárad a poros uton, hadd csapjon át a virágos ösvényre ! Kifáradt lelke hadd üdüljön fel a tiszta érzések verőfényében ; a művészet isteni szépségeiben, nemes alkotásaiban ; amelyek sem vérbe, sem könyekbe nem kerülnek s mégis a szépség és a világosság magaslatára emelik fel lelkeinket! Egy uj feladat vár tehát a jövő századra. Vissza kell térnünk a művészetek elhanyagolt templomába, s fel kell élesztenünk ott újra az oltárok hamvadó tüzét. Hadd törjön fel tiszta lángja az égre, hirdetvén a legfőbb eszménynek, az lMJh^Dee^aitber.