A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.

ott hajlongott idegen bálványok előtt. Nem mert kirepülni az alkotás szabadságának napfényes levegőjére, amely reá zudul viharával az egyéni erőre, de ha azután megedzi, fel is emeli tisztább világosságba és magasabb csillagokba. O mutatott reá legelőször a jövő művészetének ígéret földjére. Alkotni kell, nem utánozni! Egyéniség légy, törj uj ösvényeket s ne kullogj a művészetnek szélesre taposott poros országútján. A művésznek mind a X parancsolata ez az egyetlen egy törvény: ne nyúlj a sablonokhoz! Ez az az erkölcsi ragály, a mely foltot ejt művészi hírneveden. Légy inkább merész, rendszertelen, szilaj tigris, mint ütemre táncoló medve, amelynek ösztöne a silány utánzásban merül ki. Hiszen a villám is, amely egy megszaggatott utat saját tüzével ir az égre, sokkal fönségesebb, mint egy sima vonalban sziporkázó rakéta, amely mesterkélt szinü csillagokat potyogtat ki megszenesedett hüvelyéből. Egyforma gyári keverék mindegyik s csak akkor örülünk neki, mikor már szétpattanik. Az egyéniség a művész, mert az ő lelke egy kipattant szikra Isten lényegéből. Ezt a szikrát az Isten azért dobta a földre, hogy önmagában égjen és önmagába kialudjék. Ezt az utat s benne a nemzeti művészet fényes jövőjét mutatta meg Munkácsy a jövendő magyar művész nemzedéknek saját élete példájával. Mert mi volt a mi művészetünk ő előtte ? Es mivé fog lenni majd egy félszázaddal ö utána?! Majd a mikor teljesen ki fog bontakozni a mi művészetünk is az akadémikus festészet recepturájából, mint ahogy Munkácsynál kibontakozott, akkor fog csak elkezdődni a magyar