A Nemzeti Szalon kiállításainak katalógusai 1894-1900

A Nemzeti Szalon tavaszi kiállításának katalógusa, 1900.

művészet fénykora s ez az idő rohamosan közeleg. (jut vivra, verra! Én sejtem a jövőt! Egy uj erdő sarjadozását látom, amely ott hajt ki a magyar művészet leroskadt tölgyének törzsökéből. Munkácsy ez a tölgy, aki megmunkálta a művészet uj termőföldjét! Gyökeret fog verni benne a magyar zseni, ha a saját szárnyára mer kelni, s nem széditi meg semmi mélység, nem riasztja vissza semmi magasság ! * * * Talán megérti most már a közönség is, minő szempontok vezetik a Nemzeti Szalon kiállításait. Mi művész egyéniségeket keresünk és szeretettel karoljuk fel a forrásban lévő tehetségeket is, ha látjuk bennük az alkotó erőt, az önálló érzést és gondolkodást. Többre becsüljük a még tapogatódzó, kísérletező eredetiséget, mint a begyakorolt teknikával dolgozó utánzást, — amely már csak mesterség és nem művészet többé ! Ez az oka, hogy müvészegyesületünk tavaszi tárlatában találkozunk uj nevekkel, akik a szükséges művészi tisztulásnak csak egy bizonyos fokozatát érhették még el. De ott van mindegyik munkában a jövőnek reménysége, az az erős egyéni eredetiség és kvalitás, amely inkább küzködve vergődik, hogysem másokból merítene. Viszont vannak erőteljes, kiforrott müvész-egyéniségeink, akiket már a Szalon nevelt, vagy tett általánosan ismertté. Utalok Katonára, Szikszayra, Edvi Illés Aladárra, Mendlikre, Poll Hugóra és a szépen fejlődő Majorra, Kézdi-Kováckra és Székely Andorra. Felemlíthetem azokat a mestereket is, akik ujabban csatlakozva hozzánk, kiállításaink színvonalát még magasabbra emel-