Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Gellér Katalin: „Vonjuk ki magunkat egyre jobban és jobban az érzéki csalódások eme világából"

dor szerint tanulmányozta Blavatsky alapművét, a Titkos tont.

11 Kállai Ernő monográfiájában olvasható, hogy második franciaországi tartózkodása alatt (1889-1892) találkozott az Indiát megjárt francia tudóssal, Chevrillon-nal, aki megismertette a buddhizmussal és a teozófiával.

32 Valószínűleg André Chevrillon (1864-1957) íróról, filozófusról, esszéistáról, Hyppolite Taine unokaöccséről van szó, akinek első jegyzett műve a Dans l'Inde volt.

33 Mednyánszky más forrásból is megismerkedhetett a teozófiával és a buddhizmussal. 1892-től zajlottak az említett Rózsakeresztes csoport nagy visszhangot kiváltó kiállításai. Az 1891-től 1899-ig Párizsban tanuló Nagy Sándor Mednyánszky által ismerte meg a rózsakereszteseket, bár egy másik forrás szerint véletlenül bukkant rá könyvesboltjukra. Lelkesen olvasta Blavatsky híres „zöld füzeteit", és a Le Lotus bleu elnevezésű folyóiratot, mely a Teozófiai Társaság 1889-ben létrejött franciaországi szekciójának volt a kiadványa,

34 s még jó húsz év távlatából is pontosan idézte azt a francia nyelvű verset, mely az önismeret filozófiájához vezette.

33 Míg itthon 1908-tól érezhető a teozófia erőteljes hatása, addig az első misztikus elemeket feldolgozó nemzedék Párizsban vag)

7 francia szerzők közvetítésével már az 1890-es években megismerte. Mednyánszky, Olgyai és Nagy Sándor művei mellett megemlítendő, hogy szimbolizmustól leginkább érintett korszakában, 1898-ban Ferenczy Karoly a hipnotizmussal és okkultizmussal foglalkozó Gömöry Olivérről, az ábrázolt misztikus erőkkel való kapcsolatát sugalló, frontális beállítású portrét festett.

36 Mednyánszky szűkebb környezetében a már említett Czobel István is otthonos volt az új életfilozófiákban, melyeket mint az előző korszak materializmusa ellenhatásaként felbukkanó elméleteket tárgyalt német nyelven megjelentetett műveiben. Az 1901-től, a lipcsei Lotus Kiadónál több kötetben megjelenő írásait még a teozófiával foglalkozó legújabb szakirodalom sem említi.

37 Vallástörténeti kötetében a misztikával és külön fejezetben a modern misztikával is foglalkozott.

38 Felsorolja azokat az ezoterikus forrásokat, amelyekből egyébként a teozófusok is merítettek: Kabbala, asztrológia, Cornelius Agrippa, Ruysbrock, Hermes Trismegistos, a gnosztikusok és a platonisták művei. Ismerteti a korban divatos spiritizmust, hipnotizálókat, magnetizálókat, asztaltáncoltatókat is. A teozófiát a modern okkultizmus egyik ágazatának tartja, amely átvette a buddhizmusbé)l a lélekvándorlás elméletét. Alaposabb tanulmányozást igényelne a Die Genesis unserer Kultur című sorozatának harmadik kötete, amelyben a szépség fogalmának fejlődését tárgyalja különböző korokban (az indiaitól a kortárs művészetig), foglalkozik a fény és a hanghatás pszichológiájával, a művészek pszichoanalízisével. Mednyánszky megjelent naplójegyzetei között is számos utalást találunk a világ illúzió voltára, a bensőben való elmélyedés fontosságára. Említett német nyelvű naplójának néhány oldala arra utal, hogy részletekbe menően érdeklődött az asztrológia és a teozófia iránt. A felrajzolt jelek és magyarázó szövegek forrását eddig nem sikerült fellelni, de egyértelműen asztrológiai jelek és teozófiai szimbólumok. A Magyar Nemzeti Galéria Adattárában őrzött 1920-as naplókiolvasásások 252-es számmal jelölt oldalán az Annie Besant (1847-1933) nevéhez, fűződő, hét princípiumot (hét testet) megkülönböztető elmélet táblázatba foglalt, német és szanszkrit nyelvű szavakkal és jelekkel való leírása olvasható

39 (2. kép). A hét test neve mellé a testeknek megfelelő asztrológiai jelet, színt és hangot is lejegyezte. Az első az Atma, melyet a teozófusok a következőképpen határoznak meg: „a személytelen szellem, az isteni töredék, az egyetemes isteni élet sugara az emberben; a hetes emberi alkat (septénaire) gyökere."

40 Égiteste a Jupiter (az erő), színbeli megfelelője a kék, zenében a „szó". Más példát véve, például a negyedik princípium a Kama Manas, az ember személyes énje, égiteste a Szaturnusz, színe a zöld, a neki megfelelő hang a „fa", és így tovább. A teozófia egyik legtöbbször előforduló szimbóluma az ötágú csillag, a pentagramma (boszorkányláb) is többször feltűnik Mednyánszky vázlatain. A 252-es és a 26l-es számú oldalon két hasonló jelölésekkel ellátott csillag is látható. A felső csúcs elnevezése Buddi (helyesen: Buddhi), melynek jelentése: „spirituális test. A szemlélő ihlet, a tiszta szeretet, a hódolat, az áldozat forrása."

41 Blavatsky titkos tanítása szerint a Buddhi a hatodik princípium az emberben: „noha nem is lehelet a mi fogalmaink szerint, mégis anyagi, ha összehasonlítjuk az isteni »Szellem«-mel, Atma-val, amelynek csak hordozója."

42 A csillag jobboldali, felső szára mellett az öntudat, egoizmus szó olvasható (németül és szanszkrit nyelven). A csillag baloldali felső végéhez Mednyánszky az érzelem, a bal oldali alsóhoz az intellektus, a jobboldali alsóhoz az intuíció szavakat írta. A fogalmak megfelelnek a jungi pszichológia keleti forrásokon alapuló négy funkcionális elemének (gondolkodás, érzés, érzékelés, sejtés). 5. Olgyai Viktor: Reggel az erdőn, 1909 (MNG) 6. Nádler Róbert: Ad Lucem (MNG)