Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szinyei Merse Anna: Mednyánszky kapcsolata kora művészetével

voltam Nemes Marcell tanácsosnál. Nagyszerű gyűjteményét láttam." A kiemelt nevek: Greco, egy Rembrandt-tanítvány, Chardin, Munkácsy, Francesco Goya, Tintoretto, Van Dyck, Rubens, Velazquez, „két gyönyörű Cezanne, három Courbet", Lenbach, Tizian, „egy gyönyörű Mannheimer" . A sokféle művészi megoldás között szinte megittasulva cikázó érett művész világszemléletének kiteljesedéséről árulkodik a sok-sok feljegyzés. „Nemzeti Szalon: gyönyörű kollekció", Szepes Béla, Glatz Oszkár, Paál László, Nyilassy Sándor, Bosznay István, Kosztolányi Kann Gyula nevét emeli ki. Aztán újra visszatér Nemes Marcellhez: „Courbet, Bassanót csak általa ismertem meg." Majd néhány nappal később: „kijöttem a Műcsarnokba. A jubiláris kiállítás szép, sok jó dolog. Nagy és általános haladás a piktúrában, sok jó új dolog és sok új a szó legjobb értelmében. Megtanultak festeni és van soknak mondanivalója is. Nyilassy igen jó dolgokat állított ki. Mendlik, Nadler Pubi, Pór B. néhány kis, nagyon érdekes beállítású dolga. Pentelei Molnár néhány nagyon szép tájképet, Csók Pista néhány szép tájat, Katona szép hollandi tájat, Tátra, Olgyai Viktor egy szép tél, Zemplényi: Tengerpart, Katziány [...] Ezenkívül sok-sok egészen új, szép tehetség, ezeket még külön meg kell tekinteni és megjegyezni, sok-sok tanulnivaló. A szín kezelése az új irányú képeknél érdekes, a valeurok iránti érzék fejlettebb és öntudatosabb. Figurális dolog kevés van, ezek a leggyengébb részét képezik a tárlatnak. A tárgyak megválasztása is érdekes, a térbehozatal ügyesen alkalmazkodik a tárgyhoz."

6

' És ez így meg)' éveken át tovább, még a háború idején is: az újabb és újabb tárlatlátogatások még tudatosabbá és fejlődőképesebbé teszik Mednyánszkyt. Az Enigmában közölt levelezéséből egyebek mellett - kiderül, mennyire számon tartja a nagybányai festők Pestre érkezését, és hogy milyen őszintén tud örülni Ferenczy Károly 1903-as kiállítása sikerének, 1909 körüli leveléből pedig megtudjuk: „5 napig Bécsben voltam, gyönyörű képkiállításokat láttam, félholtra váltam, annyit tanulmányoztam ezt a sok érdekes dolgot.'"'

1

'. Ilyenkor sajnálhatjuk igazán, hogy a párizsi évekből nem ismerünk hasonlóan részletes beszámolókat, melyek megkönnyítenék ottani működésének rekonstruálását. Feltétlenül érdekes ugyanis, milyen festőket emel ki a kiállítások hatalmas anyagából és kikről fejezi ki (aránylag ritka) rosszallását. Mednyánszky érettkori művészete szervesen ízesül korábbi időszakának bizonyos tendenciáihoz, különösen az emberi és a természeti jelenségekben megnyilvánuló démónium kapcsán. Az erre vonatkozó utalások minduntalan feltűnnek naplójegyzeteiben. Évtizedeken át kísérletezett meggyőző megelevenítésével és első komoly eredményei az 1897-es párizsi kiállításon kaptak nyilvánosságot. Az 1900-as évek első másfél évtizedében érkezett el e témában a csúcspontra: „Néhány csavargó alakja lebeg a szemem előtt, a realizmusnak eddig még át nem érzett erejével és közvetlenségével" - vallotta meg naplójában. Mind passzív (szenvedő), mind aktív (agresszív) csavargóit lefojtott belső energiák telítik feszültséggel, melyek a sötétből felvillanó dinamikus vonalakkal szinte szétfeszítik az épp csak jelzett figurákat. Mint Daumier festőállvány előtt álló művészénél, vagy szobrászainál, itt is a sziluetten megcsillanó világító sárgák emelik ki a figurákat alig jelzett környezetükből,"

8 mégsem valószínű, hogy konkrét hatást kellene feltételeznünk (10. kép). Daumier ilyen jellegű művei nemigen szerepeltek kiállításon. Inkább párhuzamos törekvésre kell gondolnunk, hasonlóképpen a Mednyánszkyval kapcsolatban többször emlegetett Rouault-rokonsághoz. A Goya befolyás is inkább hipotézis, még akkor is, ha őrá festőnk ténylegesen hivatkozott. Ugyanez a helyzet az 1905-1913 közötti expresszív csavargóképekkel szoros rokonságban álló háborús kompozícióival, melyek közül néhányhoz újra kínálkozik analógia Daumier kivándorló, vagy menekülő tömegjeleneteiben. Mednyánszky művészetének legmegrázóbb oldala jelenik meg a frontokon tapasztaltak alapján festett képein: nem csak a halálba küldött emberiséget, hanem a tájat is átlényegíti az univerzum szenvedése, a mérhetetlen pusztulás, melynek romjain mégis azonnal új élet serken. A különleges sorsának súlyos terhét cipelő, végtelenül magányos festő sem élheti túl a tragédiát, remekművei azonban mementóként őrzik sajátságos pályájának tanulságait. 10. Honoré Daumier: Szobrászm űterem, 1863-66 körül (Washington, Phillips Memorial Gallery) JEGYZETEK 1 1897. augusztus 4-i párizsi naplójegyzet. Idézi így, vessző nélkül: Kállai Ernő: Mednyánszky László. Budapest, 1943. 46. Szerintem hibásan alkalmaz vesszőt Brestyánszky Ilona a „sehol" szó után, ld. Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest. I960. Értelmezésemben az „idegenként" szó után tehető vessző. 2 Mednyánszky László naplója (1. jegyzetben i. m.) 51. 3 Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László-Brouillon (visszaemlékezés). Enigma, No 24/25. 2000. 61. skk. 4 Markója Csilla: Thomas Ender és Mednyánszky. In: Johann Nepomuk Ender (1793-1854), Thomas Ender