Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Markója Csilla: „Egy fenséges és egy ijesztő arc közötti távolság". Mednyánszky László rendhagyó művészetéről

Támogatni vagy támadni: átfordítások és keresztezések Mednyánszky művészetében Az 1897-es párizsi kiállítás az első igazi áttörés Mednyánszky művészetében. Már 1898-ban így ünnepelte Lyka Károly művészeti író, az Új Idők, majd a Művészet című lap szerkesztője az azévi „téli szalonon" kiállító festőt: „Kalaplevéve, mély tisztelettel köszöntjük a legnagyobb modern magyar művészt, Mednyánszky Lászlót. Biztosan és egyenesen emelkedett föl tiszta magaslatokba, mint a sas, szárnya alatt pedig, akár a régi mesében, sok dalos pacsirta röppent föl, egy egész generáció, amelyben költői örömünk telik, mert adtak nekünk természetből, igazságból, poéta-hangulatokból összeszőtt alkotásokat, barna földek, párázatos tavak, izzó egek, fehér föllegek, bólingató cserjék nagyszerű szimfóniáját. [...] Mednyánszky a központ, amely körül ezen a tárlaton minden talentum forog. Bizonyos ideális értelemben ő ma a magyar művészet vezére és űtmutatója. O köztük a nagy, akkordot megütő költő. O a főpapjuk, szürke hajjal, de gyermekiesen fiatal szívvel. O az egyetlen igazi tanítómestere a magyar festőknek.'"

51 Mednyánszky ekkor már 46 éves. Későn érő típus: még csak nemrégiben értek véget tágabb értelemben vett tanulóévei. A határpontként tekinthető párizsi kiállításon egy csoport olyan képet is bemutatott, melyek meghökkentették a közönséget. Ezek a művek az úgynevezett csavargóképek, amelyek éppen olyan távolságra vannak Mednyánszky fenséges vag)' éppen bensőséges tájképeitől, mint Albertine fenséges, drága arca Proust megfogalmazásában az ijesztőtől. Proust úgy érezte, hogy ez a távolság egyfelől csak egy vonásnyi, másfelől oly nag)

7

, mint amekkora aközött a két dolog között feszül, hogy „megölni egy sebsültet", vagy „talpra állni segíteni." Mednyánszky ezt az inverziót számtalanszor végrehajtotta. Vázlatfüzeteiben a széken ülő sebesült fölé hol orvosa hajol, hogy enyhítse fájdalmát, hol kínzója, aki inkább azon van, hogy azt fokozza.'

1

" Két ember közrefog egy harmadikat: az egyik esetben részeget, a másik esetben megkötözött foglyot vezetnek társai. A támadás és a támogatás, mint egyazon formai alakzat két egyformán lehetséges, noha egymással szöges ellentétben álló jelentése: az egyik esetben sebesült bajtársukat támogatják katonák, a másik esetben áldozatukat tépik szét lincselők. Száz és száz tenyérnyi vázlata ismert a Lincselés címen ismert kis műnek (kat. sz. 210.), amely maga is csak egy változata volt két, ma is lappangó nagyméretű olaj képnek.''

3 Mednyánszky maga egész életében az inverziók, vagy ahogy ő nevezte, „az átfordítások és keresztezések" bűvöletében égett. „Átfordítások és keresztezések. Ezen kérdés igenis foglalkoztat, mert szabályt, törvényt kell találni, mely szerint bizonyos dolgok átfordíttatnak vagy kereszteztetnek. A magasabb műveletek formulája."'

11 Másutt ezeket a „magasabb műveleteket" „gondolatműtéteknek" nevezi, melyek „gondolatsorozatok keresztezése" révén mennek végbe. „Egy tisztán formai benyomáson meginduló gondolatmenet egy már ismert általános formaredukcióra vezet, mint pl. néhány véletlenül keletkezett folt egy térképet hoz eszünkbe, ennek konfigurációja egy erősített tengeri városhoz hasonlít, kikötővel. 2. fok. Erődostrom és háború jön eszünkbe.'"'

5 Nekünk erről viszont Leonardo „jön eszünkbe", aki egy kőfal amorf penészfoltjába különböző alakzatokat látott bele (és valahogy ő is csatákat fedezett fel bennük)."" Mindenki ismeri az érzést, hog)' ha egy alaktalan foltot kitartóan nézünk, előbb-utóbb formákat, figurákat vélünk felismerni benne. Ezen alapszik egy közismert pszichológiai teszt is. Ám a formák kitartó szemlélete azt is jelentheti, hogy a dolgok önmaguk ellentétébe fordulnak. Annak magyarázata, hog)

7 Mednyánszky, aki művészetével oly közel járt mindig a narrativitáshoz, vag)' a „librettóhoz", ahogy ő nevezte, mégsem esett soha az irodalmiasság, illusztrativitás, vagy zsánerszerűség „bűnébe", mint annyi más kortársa vagy példaképe, e különös védettség magyarázata éppenséggel a formák kitartó szemléletének mindennapos gyakorlata. így lehetséges, hog)

7 Lyka Karoly, aki később a magyar művészet nagy, progresszív fordulata, a sajátosan impresszionista nagybányai iskola propagálójaként lépett fel, Mednyánszkyt egy nemzedék tanítómesterének nevezhette. Éspedig, amit azóta annyian a szemére vetnek: formai alapon. Az ő számára Mednyánszky olyan festő volt, aki „nem az irodalmi elemet, nem a reflexiók kiépítésére alkalmas anyagot választja ki a természetből, hanem azt az anyagot, amely elsősorban, sőt kizárólagosan festéssel fejezhető ki, jellemezhető behatóan."

67 Lykának ez a gesztusa szimbolikus birtokbavételt jelent. Mintegy kiragadja a művészt abból az értelmezői körből, melyhez a festő életének első felében kötődött. Ezt a kört Justh Zsigmond, Czobel István, Malonyay Dezső és Pékár Gyula nevével fémjelezhetjük. Később, a festő „nemzeti és kulturális identitásának" kérdése kapcsán visszatérünk még e fordulat jelentőségére. 1897 tehát több szempontból is jelentős cezúra a művész életében. 60 olyan képet mutatott be Párizsban, melyek mind formai, mind ikonográfiái szempontból valamiféle újdonságot képviseltek. Ezen a párizsi kiállításon, amely különben a festő szinte az egyetlen 16. Mednyánszky László: Vízparton, o., v., 75 X 100 cm (Magántulajdon Kieselbach Galéria, 2002. évi őszi aukció, No 119.)