Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Zora Ondrejceková: Mednyánszky László és a fénykép
27. Mednyánszky László: Fiumei tengerpart, tus, akvarell, 1914. (MNG 1927-1322, 5. füzet) 28. Fiumei tengerpart. Mednyánszky László felvétele (?), 1914 (SNG Archiv, Strázky, 20 E 19e) 3. Mednyánszky László felvételei A gyűjteményben 50 olyan plein air felvétel is található, amelyről feltételezzük, hogy Mednyánszky László készítette őket. 55 A fényképek többsége eredetileg kontaktméretű, vágyás 4 x 5,5 cm volt. 5(i Ezekből azonban csak tíz maradt fenn és kis méretük miatt művészeti célokra alkalmatlanok voltak. A felvételek többsége sajnos csupán rossz minőségű 9x12 cmes nagyításban maradt fenn, amelyekről szinte lehetetlen reprodukciókat készíteni. A fényképek egy része két méretben maradt fenn. Összesen 42 fotóról van szó, némelyikből kettő is ránk maradt. A fotók nincsenek semmiféle módon megjelölve s nincs közvetlen bizonyítékunk, hogy Mednyánszky kezétől származnak. A művésszel kapcsolatos irodalomban nincs említés arról, mit, hol és mikor fényképezett, csupán az derül ki, hogy 1895-től festett bizonyíthatóan fényképek után és 1911-ben fényképezőgépet vett magának. 57 Habár a nagyítások gyatrák és első pillantásra semmivel sem tűnnek ki, mégis kellett hogy legyen valamilyen oka annak, hogy előbb a művész húga, majd annak lánya féltve őrizzék azokat. Úgy gondoljuk, hogy ezek Mednyánszky fényképei, mivel ugyanazokkal a témákkal, motívumokkal és interpretációkkal találkozunk rajtuk, mint amilyeneket festészetében használt. Azt mondhatnánk, hogy Mednyánszky azt fényképezte, ami érdeklődési köréhez tartozott. Ezek nem olyan fotók, amelyek kirándulásokon szoktak készülni. Nem látunk rajtuk sem műemlékeket, sem embereket, akik részt vettek a kirándulásokon. Amennyiben mégiscsak felbukkan valaki a felvételen, csupán véletlenül a képben maradt járókelőről van szó, háttérfigurákról, vagy egy jelenet részeseiről, mint például a fogatok és a hozzájuk tartozó kocsisok sora. A legtöbb felvétel elnéptelenedett utcákat ábrázol s olyan benyomást kelt, mintha korán reggel készült volna. A táj, a vegetáció, az épületek típusa és a városok jellege alapján arra következtethetünk, hogy a legtöbb fotó Isztriában készült tél végén. A legtöbb fénykép fasorokkal övezett utcákat örökít meg, csupasz, furcsa alakú fakoronákkal, kanyargó sikátorokkal, déli tájakra jellemző, házak között feszülő szárítókötelekkel, kőfalakkal, apró terekkel és lépcsőkkel, sziklába vájt, omladozó, alulról lencsevégre kapott épületekkel. Az egyik kép eső áztatta utcát ábrázol, öt fényképen tengerparti táj látható. A művész naplójából megtudhatjuk, hogy 1914 februárjában és márciusában Fiumében és Triesztben tartózkodott. Az isztriai motívumokat ábrázoló felvételek minden bizonnyal az akkori utazással függnek össze. 58 Elég, 29. Hajók a fiumei ha összehasonlítjuk a tussal és akvarellel készült Fiumei tengerpart című képet 59 (27. kép), a kikötőben. Mednyánszky tenger felett kanyargó lejtős utat ábrázoló felvétellel (28. kép). Az út - legalábbis ameddig (SNG ArcW\ Cl Strázkyellátunk - egy kilátótoronyhoz vezet, ahonnan kilátás nyílik a tengerre. A rajz és a fény20 E I9d) kép első pillantásra azt a benyomást keltik, hogy Mednyánszky ugyanazt a helyet fényképezte, illetve rajzolta le. A valóság azonos metszete és az azonos szemszög arra vall, hogy a fotó és a grafika összefügg. így lehetőség nyflik arra, hogy megfigyeljük, hogyan dolgozott a szerző saját fotója alapján. Összezsugorította és háttérbe szorította a part menti sziklák motívumát, amelyek a felvételen eltakarták a tengert, hogy még nagyobb hatást érjen
