Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Zora Ondrejceková: Mednyánszky László és a fénykép

el. A kilátótornyot leegyszerűsítette és egy domináns kaput alakított ki, amelyen keresztül az út tovább folytatódik. Egy másik, kék ceruzával papírra vetett isztriai rajza, Hajók a fiumei kikötőbenJellegét te­kintve szerintem nem plein air rajz. 60 A művész háromnegyed magasságban rajzolta le az árbocos bárkákat, vagyis pontosan úgy, ahogy a kikötőben lefényképezte őket (29. kép). Kö­zelről fényképezett, ezért nem kaphatta lencsevégre a hajók egész testét. A fénykép alap­ján történő rajzolás mellett szól az a tény is, hogy a hajó belsejének megannyi részletét is papírra vetette. Feltételezésünk szerint a további bárkarajzok, például a Fiumei tengeri táj­kép hajóval vagy a Hajók Fiumében egyike sem helyszíni rajz. 61 Az isztriai felvételeken kívül a gyűjtemény tartalmaz más tájakról készült, különböző technikai színvonalú felvételeket is. 62 Az előzőektől eltérően az 1911-14 időszakon belül nem tudjuk pontosan megállapítani, mikor és hol keletkeztek. A növényzet jellege alapján feltételezhető, hogy a Felvidéken. Az egyiken egy tanya látható felülnézetből fényképezve. Magányosan álló házak gyakran sze­repeltek Mednyánszky képein. Lehetséges, hogy Mednyánszky ebben az esetben egy olyan motívumot örökített meg, amelyet már lefestett. A hegyekben készült felvételeken sziklás lejtőkbe vájt ösvényekkel, köves hegyoldalak­ból kinövő fákkal találkozunk. Az egyik fényképen két, egymással szemben álló lejtő látha­tó, melyek mintha farkasszemet néznének egymással (30. kép). Ugyanolyan kompozícióval találkozunk Esthangulat című fest­mény esetében is, ahol a festő a magányos fa motívumát hasz­nálta fel úgy, ahogyan ez a fényképen szerepel (31. kép). Ha igaz, hogy ezeket a fényképeket Mednyánszky csinálta, éspedig a tízes években, akkor ez módosíthat a kép datálásán is. A le­nyugvó nap mint fényforrás, melynek jelenlétét inkább sejtjük, mintsem tudnánk róla, a képen különös hangsúlyt kap és a művész ennek során a késő őszi tájat télire változtatta, miköz­ben a tájat vékony hólepel foszlányaival borította be. Megállapíthatjuk, hogy Mednyánszky fényképeinek egy ré­sze ugyanolyan koncepció alapján jött létre, mint rajzai vagy festményei. A már említett felvételeken kívül ebbe a csoport­ba tartozik falusi házak és udvarokról készült két jó minőségű, barna színezetű, szerkezetileg kiegyensúlyozott felvétel, 1 ' 3 illet­ve egy nyitott kapun áthaladó lovas szekerekről készült rossz minőségű fekete-fehér fotó. 61 Az ilyen típusú felvételekkel va­ló munka során a szerkezeti vázat alapjában nem változtatja meg, csupán leegyszerűsíti, megtisztítja a felesleges részletektől. A motívumok egy részét teljesen kihagyja, másokat háttérbe szorít, variál vag)' úgy oly módon emeli ki őket, hog)' a várt hatás ne maradjon el. A járókelőket ábrázoló fotók egy része sebtében, belvárosokban készült, ahol a festő nem tudott kellőképpen összpontosítani a felvétel szerkezetére. Több felvételnek, köztük a parkban álló fákról készült fotóknak, csupán kisegítő szerep jutott. 6 ' Altalánosságban vé­ve elmondható, hogy fényképeit gyakorlati célokra használta, mintaként, illetve vázlatként, s ezért nem szentelt kellő figyelmet a végső simításoknak. Olyan benyomást keltenek, mint­ha motívaimgyűjtésre használta volna őket, hogy később alka­lomadtán visszatérhessen hozzájuk. Az 1914-ben készített fel­vételek egy részét felhasználta, a többire később kívánt sor ke­ríteni. Közben azonban kitört az első világháború és a művész érdeklődése más dolgok felé fordult. Ennek ellenére a fotók alapján elképzelhetjük, milyen irányban fejlődött volna a mű­vészete, ha a felvételeken látható civil városi témák helyébe nem léptek volna a sokkal erősebb érzelmi töltéssel rendelke­ző hadifestmények. Összegezve elmondhatjuk, hog)' Mednyánszky a fotóelőké­pek felhasználása során - talán a portrékat kivéve - nem vet­te át a képek szerkezeti vázát, a motívumokat szabadabban ke­zelte. Valószínűleg a motívumrögzítés lehetősége keltette fel benne a fényképezés iránti érdeklődést, amelynek során a lát­vány szerkezetét azon nyomban fixálhatta, majd festménnyé alakíthatta át. Azt követően módosításokat hajtott végre és el­készítette a színkompozíciót. Fényképezni csupán 1911-ben kezdett, más kortárs festőkhöz képest aránylag későn, csak abban az időben, amikor a fény­képezőgép már minden amatőr számára hozzáférhetővé vált. Mucha például már 1880-tól fényképezett és a fényképezés terén olyan eredményeket ért el, hog)' a cseh fényképészet történetébe is beírta nevét. Mednyánszky fotógyűjteménye aránylag szerény és technikai szempontból nem a legtökéletesebb. A negatívokból többnyire maga készített nagyításo­kat, ezért korai lenne róluk elhamarkodott ítéleteket hozni. Lehet, hogy idővel több, ma 30. Völgyhasadék. Az Esthangulat című kép fénykép-előképe (?). Mednvánszkv László felvétele (?),' 1911 körül (SNG Archiv, Strázky, 20 E 19b) 31. Mednyánszky László: Esthangulat, o., v., 165 x 230 cm, 1900-1905 között (Magántulajdon)

Next

/
Thumbnails
Contents