Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Zora Ondrejceková: Mednyánszky László és a fénykép
23. Támaszkodó parasztember, 1890-1914 között (SNG Archiv, Strázky, ltsz. 20 GE 37) tőén azonosítani lehet: „Bossena gouvernante de László et Margit Mednyánszky." A nagyőri könyvtárból kikölcsönzött könyvekről Mednyánszky által vezetett nyilvántartásából (1867. október 23. - 1887. november 6.) megtudhatjuk, hogy 1867. november 25. és 1870. március 11. között, tehát több mint két évig Bozsena biztosan a kastélyban volt s csak Mednyánszky Zürichbe történt utazása után hagyta el Nagyőrt. Bozsena volt tehát a lengyel nevelőnő, akiről húga is megemlékezett: „Midőn László 16—17 éves lett, egy új nevelőnőt kaptam, lengyel volt, egy tábornok leánya, előbb festőné akart lenni, és Düsseldorfban 2 évet töltött, míg belátta, hogy nem megy semmire, és abbahagyta! Evvel a kisasszonnyal nagyon összebarátkozott László, ez sokat beszélt düsseldorfi élményeiről, az ottani festővilágról! Továbbá ismerte Matejkót személyesen, beszélt képeiről, egyéniségéről, ez persze mind végtelenül érdekelte Lászlót." 43 Nem tudni, hogy Bozsena milyen körülmények közt vált gyermekgondozónővé. Származása és eltökéltsége, hogy festővé váljék, arra vall, hogy máshogy képzelte el az életét. A képen látható 25 év körüli nő önálló egyéniség benyomását kelti. A gyűjteményben több nagyőri vagy környékbeli falusi ember és munkás fényképe is megtalálható, bizonyára a portréfestő Mednyánszkyt ragadták meg ezek a rendkívül karakterisztikus arcok, mint például egy támaszkodó parasztemberé. A fotók az 1890-1914 közötti évekből származnak, némelyek hátoldalán a művész feljegyzései is megtalálhatók. Az egyik 1890ben Késmárkon készült felvételen egy falusi férfi oldalán egy nő ül, karját a férfi vállára helyezve. Egy másikon ökörfogat mögött álló parasztok láthatók gyermekeikkel. A bécsi Stahala által 1914 körül készített képen egy kocsmai jelenet látható: két kalapos férfi ül az asztalnál, korsóval a kezében. Nagy méreteivel teljesen kilóg ebből az anyagból egy bajszos, félrecsúszott kalapot viselő paraszt fotója (23. kép), amely ismeretlen, ám tapasztalt portrékészítő műve. A fénykép közvetlen mintául szolgált Mednyánszky Idősebb bajszos férfi című festményéhez 44 (24. kép). 2. Topográfiai és tájfényképek 24. Mednyánszky László: Idősebb bajszos férfi / Starsí muz s fuzikmi, 1890-1900 között, o., v., (SNG ltsz. 0 6736) Több mint valószínű, hogy Mednyánszky már első olaszországi útja során kapcsolatba került a fényképpel, mint egy festmény elkészítéséhez használatos segédeszközzel. Akkoriban a fotó, mint új műszaki találmány rohamos fejlődésnek indult. A technika fejlődése a fénykép készítését egyszerűbbé és olcsóbbá tette, kibővítve a felhasználás lehetőségeit. A tájfelvételek már a XIX. század első felében a fényképészek kedvenc témái közé tartoztak. Egyre-másra jöttek létre az olyan fotóműtermek, amelyek kizárólag topográfiai vagy tájkép-fotókra, valamint képzőművészeti alkotások sokszorosítására szakosodtak. A fotópiac már a XIX. század hetvenes éveitől nagy virágzásnak indult. Ez az új eljárás a kor valamennyi művésze számára kihívást jelentett. Eugène Delacroix például már 1842-ben használt daguerrotípiát. Gustav Courbet, Nadar fényképei illetve később olyan svájci topográfiai felvételek alapján dolgozott, amelyek hasonlóak azokhoz, amelyek a nagyőri anyagban is megtalálhatóak. A fényképészek egy része kifejezetten festőművészek megrendeléseit teljesítette. A fényképek alapján alkotó művészek sora igen hosszú: Manet, Degas, Vuillard, Bonnard, Munch, Slevogt, Kupka, sőt Cézanne, Se urat, Gauguin stb. Akadtak olyanok is, akik ezt a tényt nem szívesen hangoztatták, mások, mint például Delacroix semmi kivetnivalót nem láttak benne. Mint azt Schmoll, gen. Eisenwerth megállapította, a fénykép felhasználása portrék, aktok és tájképek készítése során sokkal elterjedtebb volt, mint ezt manapság meg szoktuk állapítani. 43 Mednyánszkyt is lenyűgözte a fénykép. Valamennyi XIX. századi topográfiai felvétel, egy kivételével olyan helyekről származik, ahol a Mednyánszky család megfordult.Némelyikük akár ihletforrásként is szolgálhatott a festő számára. Az első topográfiai felvételek valószínűleg az 1870-es évekből származnak és a Genfi-tó környéki utazások helyszíneit örökítik meg. A legtöbb fotó azonban az 1873-80 közötti olaszországi utakhoz köthető. Ezeken a Lago Maggiore, Pavia, San Remo, Firenze, Róma és környéke látható. A torinói H. Le Lieure fotószalonból származik például a Santa Maria di Oropa kolostorának felvétele, amelyben a család 1873-ban megszállt. 17 A művész húga így emlékezik erről: ,Júliusban a nagy meleg papa és László idegeit annyira elővette, hogy elhagytuk a szép Peglit, és az olasz Alpesekbe mentünk, Sancta Maria di Oropa sanctuáriumba. E furcsa, szép, igen magasan fekvő hely, ősi kolostor, a 9-dik századból való templom, a festői zarándokok roppant tetszettek Lászlónak. Itt 9 napot töltöttünk, onnan egy másik kisebb Sanctuáriumba mentünk szinte a Monte Rosa csoport déli oldalán." 48
