Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Sümegi György: Wolfner József és Mednyánszky László. (A Wolfner-Farkas-gyűjtemény)

gyakran félkész, vázlatszerű művei a művek árait folyamatosan lefelé szorították, vagyis kettejük egyenlegében nőtt a céggel szembeni tartozása (1913-ban 45000 korona). Wolfner József azt is megfogalmazta visszatekintő összegzésében, hogy „Mednyánszky »jobbagyai« annyi vesződséget és kellemetlenséget okoztak nekünk, hogy hasonló »vallalkozastol« elvette a kedvünket."

9 Vagyis nyilvánvalóan volt, lehetett jelentkező a cégnél a Mednyánszky menedzseléséhez hasonló kapcsolatra más művészek részéről is, ám a cég éppen a Mednyánszkyval szerzett tapasztalatai alapján elhárította azt. A folytatott s megismerhető gyakorlatból és az eddig közreadott dokumentumokból egyértelműen kitűnik, hogy először négy éven át Wolfner József, mint magánszemély, majd a Singer és Wolfner kiadói Rt. a festő által igényelt mértékben segítette őt életformájának fönntartásában, élet- és munkakörülményeinek biztosításában (1. kép). Kettejük viszonyát - kissé szélsőségesen - megjelenítették úgy is, hogy Wolfner József, illetve a Singer és Wolfner kiadó vadkapitalista, kizsákmányoló módszerekkel kényszerítette a szerződések ideje alatt Mednyánszkyt minden készülő munkája átadására. Az úgymond raktárra termeltetés azt jelentette, hogy a műveket kivonták a forgalomból, mintegy holt kollekcióként egzisztáltak, s a piaci értékesítésük valamint kiállításuk elmaradása miatt nem járulhattak hozzá a művész munkássága megismeréséhez és életműve kellő mértékű rangosodásához. E túlzó és egyoldalúan igazságtalan beállítással szemben bízvást állítható, hogy Mednyánszky költséges életmódja fönntartásához alapvetően, esetenként és időszakonként majdnem kizárólagosan Wolfner József, majd a Singer és Wolfner cég járult hozzá. Ezzel pedig - bárhonnét vizsgáljuk is a kérdést - Mednyánszky élet- és munkakörülményeit segítették, sőt biztosították, ezzel is a magyar művészet ügyét szolgálva. A Wolfner-Mednyánszky kapcsolat - a szerződés megszabta hivatalos kereteken túl úgyszólván az élet egész területére kiterjedt. Gyakran találkoztak Pesten vagy Bécsben és Wolfnerék tátrai nyaralóhelyén. Mednyánszky finanszírozásához tartozott pártfogoltjai rendszeres vagy időnkénti segélyezése is. Különösen humánus eljárás volt Wolfner részéről az, hogy Mednyánszky kedves emberéhez, Kurdi Bálinthoz betegségében a legjobb pesti orvost küldte Vácra.

10 Mednyánszky barangolásai, festői útjai során többször magával vitte (1900-1902 között) a festészet iránt már fiatalon igen fogékony Wolfner fiút, Istvánt. A háború alatt Mednyánszky soha nem mulasztott el érdeklődni Pista - a későbbi Farkas István - élete alakulásáról, hogyléte felől. A Wolfner kiadó kiadványaiban is igyekszik foglalkoztatni a festőt. Lyka Károly jegyezte föl, hogy Wolfner József „volt az első nálunk, aki iskolakönyveit olyan mesterekkel illusztráltatta, mint például Mednyánszky László."" A Wolfner kiadó lapjaiban, folyóirataiban rendszeresen közölték műveit, írásokat publikáltak művészetéről.

12 Az sem véletlenül történt, hogy a kiadó „házi szerzőjének" számító, Mednyánszkyval baráti kapcsolatot ápoló Malonyay Dezső tollából született meg az első Mednyánszky monográfia.

13 (Lyka is közel állt Mednyánszkyhoz, hiszen Wolfnernek írott leveleiben rendre üdvözli Carlót, s érdeklődik róla, elkészült műveit mindig megmutatta neki.) A kiadó szobáit is festmények díszítették. Gál György Sándor írja visszaemlékezéseiben, aki ott dolgozó édesapját kereste fel gyakorta: „mindennap gyönyörködhettem Singer és Wolfner irodáinak elragadó faldíszeiben. A helyiségeket ugyanis valósággal kitapétázták Mednyánszky, Rudnay, később Nagy István képeivel."

14 Jól illusztrálja ezt az a tizennyolc év különbséggel készült két felvétel, melyeken Wolfner József látható irodájában. Mögötte a falon, több sorban, festmények, a fő helyen pedig - bár a többi festmény változott - ugyanaz a Mednyánszky-kép látható

13 (2. kép). A Singer és Wolfner kiadó munkatársai, szerzői és szerkesztői sem maradtak, nem maradhattak közönyösek Mednyánszky művei iránt. Többüknek (Csathó Kálmán, Gulácsy Irén, Herczeg Ferenc, Pékár Gyula stb.) volt néhány Mednyánszky-mű a birtokában,

16 míg a cégalkalmazott, később galériatulajdonossá és műgyűjtővé vált Tamás Henrik nívós kollekciót gyűjtött össze tőle.

17 Wolfner Józsefnél, illetve a Singer és Wolfner cégnél a Mednyánszky-képek forgalmazásán, a képeladásokon túl persze összegyűltek Mednyánszky-művek. A fölhalmozott tartozását a festő ezekkel a korábban átadott, de végül is nem értékesített műveivel igyekezett kiegyenlíteni. „Majdnem 150-160 kép és vázlat lehetett az átadott anyag, amely tartozása kiegyenlítéséül szolgált. [...] Az átvett képek a Singer és Wolfner céghez kerültek."

13 A Wolfner József által szorgalmazott, illetve joggal elvárt - a művek sikeresebb értékesítése miatt is - kiállítást Mednyánszky addig-addig halogatta, hogy végül is nem valósult meg. A halála utáni per a kiadónál - és annak vezetőjénél - maradt Mednyánszky-művekre is árnyékot vetett: valószínűleg ezzel magyarázható, hogy azok Wolfner-gyűjteményként soha 2. Wolfner József a Singer és Wolfner cég új Andrássy út 16. alatti irodájában, 1912 (Új Idők, 1912. december 8. 609.)