Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)
Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Szabó Júlia: Mednyánszky László: tájvázlatok, táj és „genre" képek
Mednyánszky életműben, felmutatják az élet és a művészet közegében elnyert kegyelmi állapotot, amely nélkül nagy mű nem születhet. Ezek a „szürke képek" meglehetősen mellőzöttek a gyűjtésben, kutatásban. A Barbizon vonzáskörébe sorolható, vagy még inkább a posztnémetalföldi, németalföldi realizmust követő müncheni tájfelfogást képviselő festmények jobban vonzzák ma is a Mednyánszkyt gyűjtőket. A vázlatkönyvekben sokszor egymás fölé rajzolt kompozíciótervek viszont azt mutatják, hogy a művész számára igen fontos volt ez a fényképezés objektivitását szenvedéllyel fokozó stíluskeresés. A vonalkázott finom technika, a színek tudatos visszafogása, a rejtőzködő közlések csak Mednyánszky háborús művei egy részében ismétlődnek megfelezve, hogy nem felejtette el a Nagyőrött őrzött két nagy festményének tanulságait. Helyszínek Justh Zsigmond Fuimus című regényében a Felvidék mint táj, mint kultúra a pusztulás, elmúlás, felbomlás jegyeit mutatja, mellyel szemben az Alföld a végtelenség képzete mellett az egészség, a nyugalom, az állandóság kultúrája, kevesebb dekadenciával, több egyszerű jósággal, szépséggel. Ez a két főcsapás - ha olykor más előjellel is - Mednyánszky tájfestészetében is megfigyelhető. Szolnoki tartózkodásai alatt találkozik az Alföld világával, nagyon fontos számára ez a város, vásáraival és igénytelen házaival, címeres ökrökkel vont szekereivel, lovaival, nag)' tereivel, horizontális világával. Elvontabb formában jelentkezik az alföldi táj Mednyánszky vázlatfűzeteiben és vásznain, mint az idősebb, naturalistább August von Pettenkofen táj- és életképein.' 5 A tiszai táj vázlataiban a festő a végtelent akarja érzékeltetni, a tájképeken a színek, vonalak, formák fiziológiai hatását keresi naplója tanúsága szerint. Mednyánszky és az Alföld különös kapcsolatára nemcsak Justh mutatott rá regényében, 86 hanem Lyka Károly írt erről 1903-ban a Művészet című folyóirat lapjain Mednyánszky egyik képét figyelve. „A sík mezőn semmi feltűnő geológiai forma sem látszott: aszott perje nőtte be rongyos foltokban a síkság egyes darabjait, abból itt-ott kikandikált a láp vizének sima, fényes tükre. Erről képet festett Mednyánszky Lankás (Mocsaras alföldi táj) címmel. A mi szempontunkból most az érdekel minket, hogy miben ment túl Mednyánszky a természet-kópián, azaz mely természetadta jelenséget fejlesztett a képen, mint festőileg fontosat. S itt első sorban feltűnik nekünk az a nagyszabású téralakítás, amely e képének egyik legnagyobb erőssége. [...] Minden arra tör ezen a képen, hogy az az óriás tér, amely lomhán hever a borús ég alatt, kolosszális terjedelmében kifejezésre jusson az aranyráma keskeny keretei közt is." 37 (kat. sz. 95.) 1907-ben Lyka egy másik tanulmányában leírja: „így lefesteni kapásra azt, ami szenzációt bennünk a természet valamely jelensége költöget, valóban költészet." 38 Lyka Károly Mednyánszky művészetének egyéni, személyes értékeit emeli ki, nem foglalkozik párizsi, barbizoni rokonságával, s azzal sem, hog)' mit csinálhatott a művész megismétlődő útjain Itáliában, Bécsben, s a Monarchia más-más tájain. Az európai festészet hagyományaihoz simulva Mednyánszky élete folyamán több alkalommal is elutazik Itáliába. Bár útjairól viszonylag kevés rajzot, festményt ismerünk, fontosnak tartjuk az itáliai utazásokat, az útvonalat és az állomásokat. Mednyánszky Itáliában rajzolt-festett középkori várat, s a szeretett Rómában festette a Via Appiát, eljutott Nápolyba, vonzotta Szicília, festette Taorminát, az Etnát. 3 " Feljegyzéseiből kiderül, hogy szinte sehol sem a történelem, az antikvitás vagy a középkor emléke vonzotta, hanem a „gyöngyéjszínű" estalkonyat, a szürke ég, a „hideg zöldes-kék és világító" víztükör, a „melegszínű mocsárzöld" terrénum és „egy meleg, esős nap Rómában." 40 Mednyánszky nem teljesen idegenként járt Itáliában. Feljegyzéseiből tudjuk, hogy D'Annunziót olvasott, a San Pietro in Vincoliban Michelangelóval „találkozott", Itália egyik szellemi hazája volt. 41 Fontos lenne itáliai műveinek felkutatása. Mednyánszky Itália mellett szű- « kebb hazájában is állandóan utazgatott, s ehhez a hazához nemcsak a Tátra alja, a Dunajec vidéke, a cattarói öböl Isztriában, a Vaskapu a Dunánál, Szolnok és környéke, de műteremként, bemutatkozási helyként Bécs és Budapest is hozzátartozott. Fontos adat, hogy egyszer (vagy többször?) meglátogatta Szinyei Merse Pált Sárosban, akinek kilencvenes években festett kopár, barnás tájaira még hathatott is Mednyánszky tájfelfogása. 42 Festőbarátait, Feszty Árpádot, Szontágh Diegót, Zichy Mihályt és egyetlen nőfestőként Tina Blaut munkásságuk jelentőségén túl tisztelte. Érzékeny szelleméhez méltó barátja Justh 1894 októberében meghalt Cannes-ban, Szenttornyán temették el a családi birtokon. A temetésen Mednyánszky is jelen volt. A festőt ekkor már évek óta foglalkoztatja párizsi, budapesti, felvidéki előzmények alapján a teozófia és a buddhizmus. 43 E tanok fényében Justh távozását nem érezte véglegesnek. Az élet és halál kérdése4. Emil Nolde: Jégmező naplementénél, 1895 körül (Kunstmuseum St. Gallen)
