Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky és a bécsi „Stimmungsimpressionismus"

lakításában egyaránt. Az időszak egyik legnagyobb hozama - bizonyára nem függ közvetlenül össze a bécsi művészek hatásával -, hogy Mednyánszky technikailag elsajátította a figura tökéletes ábrázolását és kipróbálta az alakábrázolás számtalan lehetőségét és állandó gyakorlással, festéssel képessé vált arra, hog)

r figurális kompozícióit kibontakoztassa. Nehéz eldönteni, hogy - az időbeni egybeesésen túl - figurális törekvései mennyire függtek össze bécsi tartózkodásával. De úgy gondolom - és ezt támasztják alá kezdetleges nag)' figurális kompozíciói is, akárcsak skiccei is és tanulmányrajzai -, hogy bennük Mednyánszky egyrészt a barbizoni iskola millet-i jellegű festészetéhez, pl. a Sír felett (kat. sz. 11.) című kép számtalan variációja, másrészt Munkácsy Mihály festészetéhez kötődött, akivel szintén Párizsban találkozott. Ezt az állítást erősítik a Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményében őrzött, az elmúlt években restaurált Mednyánszky-vásznak Szomorú vásár I. Száműzöttek (kat. sz. 22.), továbbá Szomorú vásár II. Tanulmány férfiak egy csoportjáról (kat. sz. 23.) vagy a Szerencsétlenség (kat. sz. 36.) című, melyhez rengeteg tanulmány, főként rajz és néhány festmény készült). Ezek közül az első, a Szomorú vásár I. Száműzöttek című - nyilvánvalóan utólagos és pontatlan címmel - témájában az 1879-re datált Vendégek festményhez sorolható.

39 Az alakok - ebben az időszakban a festőre jellemzően - a kapcsolatteremtés különösebb igénye nélkül vannak egymás mellé sorolva a kompozícióban. Ugyanezt a motívumot használta fel a festő Rudnyánszky Gyula 1884-ben megjelent Áruló guzsaly című művéhez készített három rajzillusztrációinak egyikében.

10 A rajz Debrecenből érkező vendégek jelenetét ábrázolja, amint leszállnak az elölnézetből ábrázolt lovas kocsiról. Ez csaknem megegyezik a Szomorú vásár I. Száműzöttek című művének motívumával Hallatlan fontossággal bír a következő rajz, amelyen egy ülő fiatal férfit ábrázol a festő felhúzott térddel,

41 vagyis a csalódott Pista bánatát, akinek alakja egyértelműen előképe a későbbiekben Mednyánszky festményein és rajzain rendszeresen visszatérő, a reménytelenségében magába roskadt ifjú férfialaknak, mely motívum az. Ágrólszakadt (kat. sz. 170.) című festményben teljesedett ki. Az említett csoportos kompozíciók, olykor kezdetleges festéstechnikáról tanúskodó festmények, témájukkal és kiforratlanságukkal közel állnak a Malonyay monográfiájában közölt írástudókhoz.

12 A szegények életével foglalkoznak, mint Munkácsy legismertebb és abban a korban leghíresebb festményei. Az. alakok Mednyánszky fentebb említett vásznain merevek, mi több, valójában mindegyikük különálló, egy-egy részletre (pl. a ruházatra, a testhelyzetre, stb.) összpontosító tanulmányként fogható fel. Nyilvánvalóan csak egymás mellé vannak állítva egy festményen belül, annak igénye nélkül, hog)' egy közös kompozíciót, egységet alkossanak. Az alakok elhelyezkedése nem teszi lehetővé az egymás közötti kapcsolatot. A művek kompozíciója általában sematikus, az alakok és tárgyak egymáshoz sorolásából és nem együvé való komponálásából áll. Mednyánszky tehát nehezen birkózott meg a figurális cselekmény és az önálló alakok együttes festői ábrázolásának kompozíciós kérdéseivel. Nyilván nem függ össze közvetlenül a bécsi festészettel Mednyánszky állandó igyekezete, hogy tökéletesen elsajátítsa a portréfestés minden csínját-bínját, és megfesse főleg az egyszerű nép, a vidéki emberek, legények, cigányok, katonák, csavargók arcmásait. Az ilyen típusú festményeket Mednyánszky az 1870-es évek végén karakté rfej éknek nevezte el. Ebben a korai időszakban az arcvonások még gyakran merevek, ábrázolásuk nehézkes, az arckifejezés élettelen, az ecsetvonások pedig technikai szempontból durvák

43 (1. kép). Mednyánszky kitartó gyakorlásának köszönhetően a rajzok idővel megközelítették elképzeléseit, s az 1870-es évek második felében karakterfejei már kifejezőerőt sugároznak (2. kép). „Mi kell több, mint az arckifejezés?"— kérdezi naplójában az évtized végén.

41 Már ebben a korszakában tudatosult benne, hogy a mellékes képelemeket el kell hagynia, s összpontosítania kell az ember benső világának kifejezésére (3. kép). Tájképeiben sem tudunk teljes konkrétsággal rámutatni a bécsi festészet hatására. Naplójegyzetei szerint Mednyánszky 1880-ban - tartózkodási helye szerint, az évszakoktól vag)

7 pillanatnyi lelkiállapotától függően - a tájképtémák egész sorával foglalkozott: a Szolnok melletti halászmotívumoktól, az erdőket, fákat, patakokat ábrázoló témákig, a Varjak az itatón (kat. sz. 10.) című festmény motívumán (4. kép) keresztül egészen a beckói gyümölcsösöket, virágzó kerteket ábrázoló művekig számtalan táji benyomását feldolgozta. Úgy tűnik, hogy Mednyánszkynál bécsi tartózkodása során - az említetteken túl és hangsúlyozni kell, ezek számottevő hatások voltak elvi és elméleti szinten - egyetlen nagyobb változás nyomát fedezhetjük fel a kifejezés terén: figurális és tájképfestészetének határvonala részben elmosódott, illetve összemosódott, s festészetének színezete, hangulata melankolikusabbá vált. Felfedezésként értékelhető az az új kompozíciós megoldás, melyen a tájrészletbe helyezett önálló alak már nem staffázsszerű, hanem ugyanolyan fontos szerepet nyer, mint az őt körülvevő természet vagy környezete. A környezet részletét általában természeti táj alkotja - kert, park, erdő - nemegyszer házakkal, épületekkel, de mégis talán leggyakrabban vallási, emlék- és zarándokhelyekkel, mint amilyenek az útmenti keresztek vag)

7 imádkozó helyek. Az ilyen jellegű képnek szép példája a Könyörgés című festmény 1883-ból.'

3 A téma különböző feldolgozásait ismerjük ebből, de a későbbi alkotói korszakokból is, pl. Tájkép