Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky és a bécsi „Stimmungsimpressionismus"

lovassal (kat. sz. 99.), továbbá az Erdei út (kat. sz. 19.), illetve az 1888-92 körül készült Imádkozó nő című müvét."'Ezeken a festményeken a kereszt különféle fajtái, mint egy bizonyos atmoszféra átélésének attribútuma jelennek meg, ami egyben a festmények állandó hangulati tényezője is. Éppen a melankolikus alaphangulat a festmények változatlan kísérő eleme. Ezeket a festményeket egy tónusra redukált, szürkés-ezüstös vagy barnás szín, a kompozíció precíz kivitelezése és egy kicsit vérszegény, álmodozó hangulat jellemzi. Más jellegzetes példája ennek a festői szemléletnek a reprodukcióból ismert Karácsonya 1883-ból. Sőt, elképzelhető, hogy ugyanarról a témáról van szó, aminek hangulatát Mednyánszky egyik korai naplójegyzetében leírta, mivel az bizonyíthatóan több éven át foglalkoztatta a festőt: „Ez egy érzés mely úgyszólván szemem előtt képként tűnt fel, midőn elképzeltem a Stimmungot, mely a templomajtó előtt lehet, hol az emberek befelé mennek az erős meleg szélnél, mely egy tavaszi meleg csíráját hordja magával, s így fúj a hótelt vidéken keresztül (a hold csak gyéren süt a siető felhők között)."

48 Ismerünk ugyanis egy hasonló vázlatot 1887-ből, ahol szintén ez a motívum jelenik meg.

49 A figurális jelenet ember által kialakított táji környezetben játszódik a templom előtt háttérben a temető vázolt keresztekkel és fákkal, s az alakok beállítása itt is - hasonlóan figurális kompozícióihoz ebben az időszakban - véletlenszerűnek, külön-külön készült alaktanulmányok egybefoltozásának tűnik. A kolduló férfialak fokozza a festmény zsánerkép jellegét. Ebben az esetben az összehasonlításhoz rendelkezésünkre áll a már említett bécsi festő, Wilhelm Bernatzik Winter című festménye, melyre Markója Csilla hívta fel a figyelmet Mednyánszky művészetét és a Stimmungsimpresszionismust tárgyaló tanulmányában.

50 A templomból kijövő csoport ábrázolása a téli, havas környezetben éppen magában a jelenet hangulatában és értelmezésében különbözik: Bernatziknál a kép előterében fiatalasszonyt látunk két gyermekével, míg a festmény közepén a papot, s férfiakat koporsóval a vállukon. Míg Mednyánszkynál a téli éjszaka hangulata dominál, melybe belevegyül a kitaszítottakkal vállalt együttérzése, Bernatziknál egyértelműen a szegény özvegy és a gyerekek tragikus sorsa kerül előtérbe. A narrativitás mértéke Bernatziknál egyértelműen nagyobb, mint Mednyánszkynál. Hasonló megoldású a Temetőben (kat. sz. 33.) című festmény is, ahol a méltóságteljes személy alakja mellett domináns elemként jelenik meg a piros színnel hangsúlyozott kereszt a hangulat állandósága kellékeként. 1883 decemberében meghalt Mednyánszky édesanyja. Testvére visszaemlékezései szerint ezt követően évekig kerülte Nagyőrt. Festményei, melyek édesanyja halálával és saját bánatával függhetnek össze, valószínűleg nem kötődnek a bécsi művészethez. 1884-ben Mednyánszky műtermet bérelt Budapesten és bekapcsolódott a nagyváros társadalmi életébe, ekkortól rendszeresen küldte be műveit kiállításokra. Mednyánszky egész életén át visszajárt Bécsbe, akár egy-egy aktuális kiállítás kapcsán is és sohasem vesztette el kapcsolatát Bécs művészeti életével, s a későbbiek folyamán gyakran bérelt műtermet Bécsben, ahol életének utolsó évtizedét nagyrészt töltötte. Mednyánszky egész alkotómunkája folyamán fel-feltűnik az ekkor felfedezett képtípus, melyben figurális és tájfestészete közelít egymáshoz, s mely képtípus a háborús festményekben teljesedik ki, pl. Szerbiában (kat. sz. 224.), Mednyánszky felfedezett és mindvégig megőrzött egy bizonyos hangulattípust is, mely enyhén szentimentális, melankolikus hangulattal kísért érzelmekhez kötődött. Mednyánszkyt, aki hajlamos volt a merengésre, nyilván mélyen érintette a bécsi festmények hangulatának ilyen jellegű eltolódása. A 1880-as évek melankolikus hangulatot árasztó festményein még csak sejthetjük, milyen mélységekig merült és jutott később a festő a lélekábrázolásban. Mednyánszky Lászlónak a bécsi festészethez és tájképfestészethez fűződő kapcsolatáról végül megállapíthatjuk, hogy az sokkal szorosabb volt, mint ahogy azt az eddigi szakirodalom feltételezte. Meg kell jegyezni, hogy ez elsősorban elméleti és elvi szinten jelentkezett, de néhány konkrét párhuzamot látunk az egyes művészek és alkotásaik között is. Mednyánszky bécsi tartózkodása során társakra talált és támaszt kapott saját invenciójának továbbfejlesztésére a festészetben. Mindenképpen ismételten hangsúlyozni kell, hogy az egész folyamat Barbizonból eredt. Végezetül pedig állítható, hogy Mednyánszky mind a korszak eredményeit, mind a bécsi festőkhöz fűződő kapcsolatainak hatásait szervesen beépítette művészetébe és következő alkotói korszakaiban fel is használta azokat. JEGYZETEK 1 Ezek a nagyőri kastélyban voltak évtizedekig, ma a pozsonyi Szlovák Nemzeti Galériában találhatók. (SNG ltsz. K 422a-f) 2 Pl.: Öreg bükkfák Banski Dvorban (Staré buky v Banskom Dvore, 1872, SNG ltsz. K 424) Erről az útról húga is ír: Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László - Brouillon (visszaemlékezés). Enigma, No 24/25, 2000. 60. 3 Uo., 61-62. A művész húgának leírása szerint ekkor volt először egyedül, család nélkül külföldön. .Állítólag mindenét szétosztogatta, pénz nélkül maradt és a hajléktalanok konyhájára járt a nyomorultak közé.