Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Katarína Benová: A korai évek - Mednyánszky László és Nagy őr

Olaszországból, útja Beckón keresztül újra csak Nagyőrre vezetett. 1878-ban, illetve attól az évtől 1879 teléig többször is visszatért Nagyőrre és fáradhatatlanul festett. A második csoportba a testi-szellemi felépülés céljából tett hazalátogatások tartoznak. 1880-ban ismételten Szolnokra utazott, ahol az alföldi táj részletei kötötték le figyelmét. Megragadták a városban szerzett benyomások, ekkor készült A szolnoki vásár című akvarell is (kat. sz. 320.), melyet édesanyjának ajándékozott karácsonyra. Mivel mocsaras vidéken dolgozott, újból kiújult reumatikus láza. A trencséni fürdőben gyógyult meg, de végleges felépülése helyszínéül újra Nagyőrt választotta. A kastély és parkja így szinte „magánszanatóriumává" vált. A pihenés mellett szakadatlan hévvel dolgozott tovább. Azon a nyáron meglátogatta Katona Nándor, a késmárki zsidó kocsmáros fia, aki el akarta tőle sajátítani a festészet alapjait.

53 Miután Mednyánszky meggyőződött tehetségéről, tanítványául fogadta a 15 éves gyermeket, akit aztán a nagyőri műteremben vezetett be a festőművészet rejtelmeibe, kirándulni járt vele, télen pedig Bécsbe vitte, hogy megmutassa neki az ottani művészeti kincseket. A harmadik csoportba a családi események alkalmából tett látogatások tartoznak, amelyek során a név- és születésnapok mellett szomorú, erősen depressziós hangulatot kiváltó alkalmak is adódtak, nevezetesen 1883 (édesanya halála) és 1895 (édesapa halála). Édesanyja halála után legközelebb csak 1888 nyarán látogatott el újra a kastélyba, ahol akkor összejött az egész család. Akkoriban egyre gyakrabban találkozgatott Czobel Minkával, sógornőjével, akivel gyakorta kirándulni mentek a Tátrába. A nyugodtnak mondható évekre is minduntalan a halál árnyéka vetődött: 1889-ban megbetegedett a művész húgának elsőszülött fia, Mednyánszky egészen Kassáig ment orvosért, azonban hasztalanul.

36 A szomorú eseményt Mednyánszky vásznon is megörökítette, ehhez hozzá kell tenni, hogy a Halott gyermek című festményét (kat. sz. 39.) több rajz előzte meg, pl. Holdokló gyermek (kat. sz. 340.), A haldokló fiú mellett (kat. sz. 341.). A halott gyermek pontos azonosítása ennek ellenére nem lehetséges. Vagy a művész unokaöccséről van szó, vagy Mednyánszky barátjának, Dinda Jánosnak, a nagyőri kocsisnak a kisfia szerepel a képen.

57 Néhány héttel második franciaországi tartózkodása után, 1891-ben járt újra a kastélyban. Néhány hétig dolgozott, majd Feszty Árpáddal és feleségével együtt járta a Tátrát. Következő párizsi látogatása után 1892 augusztusában kereste fel újra a családi fészket, s amint ez húga feljegyzéseiből kiderül, igen jó hangulatban tért vissza és sokat mesélt családjának franciaországi élményeiről és az ottani művészvilágról. 1893-ban úgy döntött, hogy a kemény tél miatt Nagyőrben marad, ahol havas tájakat festett és sok időt töltött sétákkal a befagyott Poprád folyó jegén. 1894 júliusában Pesten skarlátot kapott," ezért egy tátrai szanatóriumba ment gyógykezelésre dr. Szontághoz. Azt követően egészen karácsonyig Nagyőrött maradt, s abban az időszakban számos, a Tátra témájával foglalkozó művet festett.

58 1895-ben meghalt a festő édesapja, ezután már kevesebbetjárt Nagyőrre. Felvidéki útjai során 1895-ben gyakrabban fordult meg Beckón, ahol Sirchich Janka - valószínűleg az egyetlen szívéhez közel álló nő, akivel megosztotta minden örömét s bánatát - viselte gondját a háznak és birtoknak.

59 Utolsó párizsi útját követően Katonával néhány napra a Tátrába ment festeni. Dokumentumok hiányában a következő időszak utazásairól keveset tudunk. 1907-ben meglátogatta Beckót, ahol pihent, festett, és legközelebb csupán a rá következő évben ment néhány hétre haza, miután Pesten egy kisebb műtéten esett át. Az utolsó nagyőri látogatását 1918 tavaszán, háborús sebesüléséből lábadozva, festéssel, rajzolással töltötte. Felépülése egészen nyárig elhúzódott, de mivel unatkozni kezdett, magához hívatta titkárát, Pálmait, akivel azután visszatért Bécsbe. Ott rövid időn belül számos képet befejezett, ezért kimerülten ismét hazatért. Elete alkonyán tehát ismét sűrűbben megfordult Nagyőrött.

60 Mégsem otthon, hanem Bécsben érte a halál, 1919. április 17-én. Mednyánszky csak igen ritkán festette meg családtagjai vagy ismerősei arcképét. 1888 körül elkészítette sógora, Czobel István és szülei arcképeit.

61 A legfontosabb személy, akit a kilencvenes években megörökített, édesapja, Mednyánszky Eduárd volt. Igencsak meghitt benyomást kelt az Olvasó. A művész atyja, Mednyászky Eduárd, című kép (kat. sz. 72.), mely a nagyőri kastély tornyának enteriőrjében készült, amit mi sem bizonyít jobban, mint a rácsozott ablak és az a fülke, amelyben az apa ül. Ezen kívül fennmaradt A művész atyjának profilja pápaszemmel

62 című kép is (kat. sz. 73.), amely feltehetően ugyanabból az időből származik. A Mednyánszkyhoz közel álló személyek arcképei között találjuk barátjáét, Justh Zsigmondét is. A Szlovák Nemzeti Galéria gyűjteményeiben őrzik a Justh Zsigmond képmása című festményét is (kat. sz. 61.), amely a fiatal írót profilból ábrázolja.

63 Az utóbbi időben felbukkant egy nagyméretű, parkban keresztbe tett lábbal ülő, kezében könyvet tartó, Justh portré is, Justh Zsigmond a parkban (kat. sz. 40.). A képen látható helyszín feltehetően a nagyőri park, hiszen Justh a kastélyban többször is meglátogatta Mednyánszkyt és családját, de a kép bizonyosan budapesti műtermében készült.

64