Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László élete és művészete, különös tekintettel az 1900 előtti időszakra - Katarína Benová: A korai évek - Mednyánszky László és Nagy őr

Nagyőr, az alkotó munka helyszíne és a nagyőri műterem Az első francia útját követően a művész Olaszországba, majd Nagyőr környékére ment festeni. Ekkor készülhetett Olasz táj című képe.'

15 A kép egy égnek meredő, ködbe vesző hegycsúcsot ábrázol, melynek tövében egy apró falu és a hágón átívelő híd látszik. A völgy virágba borult gyümölcsfákkal van tele. Valószínűleg észak-olaszországi tájról van szó, mivel a házak típusa jelentősen eltér a dél-olaszországiaktól. Feltehetően olyan összeszerkesztett tájról van szó, ahol Mednyánszky egy képben egyesített több, Olaszország hegyvidéki útjai során gyűjtött benyomást. Lenyűgözte a táj térbeli elrendezése, melynek szerkezete jelentősen eltért a Felső-Magyarországon látottaktól, azonban huzamosabban az olasz táj éppúgy nem tudta lekötni figyelmét, mint a francia. Legkedvesebb nagyőri motívumai közül feltétlen említésre méltó a kastély és a nagyőri reneszánsz harangtorony. A Szepességre oly jellemző harangtorony viszonylag gyakran felbukkan Mednyánszky művein. Ebbe a csoportba tartozik például a Nagyőri kastély című már említett korai festmény, valamint az 1870-es évekből származó rajzok és akvarellek, mint például A nagyőri kastély tornya (kat. sz. 304.), A harangtorony Nagyőrben (kat. sz. 359.), és A harangtorony Nagyőrben 2.

m Ugyancsak ide tartozik a Nagyőr című, fára festett olajkép, mégpedig úgy, hog)

7 a művész kihasználta a faalap természetes szerkezete kínálta vizuális lehetőségeket is.

67 Érdekes motívumnak bizonyult a Poprád folyó, illetve a nagyőri parkban csordogáló patak két partját összekötő híd, amely aránylag gyakran fordul elő Mednyánszky műveiben pl. a Kertben, asztalnál (kat. sz. 139.) és a Pillanatkép a parkból című képein.

08 A Beszélgetés a hídon (kat. sz. 326.) című rajzán, illetve festményén (kat. sz. 173.) elsősorban a beszélgetők alakjára koncentrál. A híd motívumával az Olvadás (kat. sz. 9.) és az Elmúlás című műveken is találkozunk.

,,,J Mindkét esetben az erdőn keresztülfolyó patakon átívelő híd vagy palló motívumával van dolgunk. A folyócska vagy patak mindkét partján álló fák székesegyház pilléreiként törnek a magasba és lombjuk boltozatként mindkét oldalról lezárja a kompozíciót. A patak a távolba veszően kanyarog, ami a végtelenséget és az idő múlását jelképezi. A hatalmas fák között álló hídon átkelő kislányt ábrázoló A vízesés felett című akvarell

70 (kat. sz. 328.) úgyszintén Mednyánszky hídmotívummal rendelkező műveinek sorába tartozik. Mednyánszkyt egész életén keresztül lenyűgözték azok az erők, amelyek a természetben zajló folyamatok hátterében munkálkodnak.

71 A tátrai táj a maga fenségességével és titokzatosságával már gyermek, illetve serdülőkorában magával ragadta és megfigyeléséhez, megörökítéséhez később állandóan visszatért. A Tátra-motívum nem csupán otthon festett képein, hanem külföldi útjai során, valamint azokon a képeken is megjelent, amelyeket Párizsban állított ki 1897-ben.

72 Mednyánszky egyetlen állandó műterme a nagyőri kastély gazdasági szárnya mellett épült fel.

73 Ott dolgozott és ott őrizte azokat a műveket, amelyektől nem akart megválni. Ott dolgozta ki vázlatait, melyeket külföldi útjairól hozott haza, hogy a nyugodt környezetben befejezhesse őket.

71 A műtermet feltehetően a művész párizsi tanulmányai alatt építtette fel édesapja. Olyan helyet talált neki a kastély mellett, ahol Mednyánszky nem érezte magát feszélyezve a család jelenléte miatt és nyugodtan dolgozhatott. Habár Nagyőr messze volt a művészet központjaitól, Mednyánszky festéket, igen finom vásznat és kiváló minőségű francia papírt hozatott oda magának, úgyhogy a műteremben semmiben sem szenvedett hiányt.

75 Mednyánszky húga erre így emlékezik vissza: „Nagyőrre érkezve ide bevonult, itt dolgozott reggeltől-estig, örökös akt. Erre a célra legtöbbször cigányokat használt; sokszor éjfélig dolgozott, vasszorgalommal, kitartással. Néha napokig nem láttuk, az ételt bevitette magához, hogy munkáját ne szakítsa félbe. Midőn végre idegei felmondták a szolgálatot, akkor el a hegyekbe, erdőkbe, pásztoroknál zsendicén és brinzán élt, hegyet mászott, festett a szabadban."

70 Talán a nagyőri műteremben készült fel részben párizsi kiállítására is.

77 A művész nagyőri alkotó tevékenységéről sógora, Czóbel István is említést tesz egy levelében: „ne légy mogorva és fejezd be a Szalon részére figurális képeid egyikét, amelybe itt kezdtél bele. "

8 Addigra tájképfestészetében fokozatosan felhagyott az akadémiai festészetben olyannyira „nélkülözhetetlen" figurális staffázzsal, és a festmény egyes részleteinek vizuális hatásmechanizmusa kezdte foglalkoztatni; a részletekre és az ábrázolt valóság hangulatának kifejezésére helyezve át a hangsúlyt.

79 A párizsi tanulmányok utáni évekből származnak feltehetően a Favágó a nagyőri erdőben, Alló kisfiú, Hegyvidéki táj palákkal című festmények.

80 A táj közvetlen inspirációja nyilvánult meg a Tátrai pillanatkép Nagyőrről című képen.

81 A természetből vett témákon kívül falusi motívumokat is felhasznált, amit a Faharangláb, Patak a pajta mögött, Kislány falusi ház udvarán/

1 című festményeken, illetve az otthoni környezetet ábrázoló képein. Ebbe a sorba 5. Mednyánszky László: Jairus lányának feltámasztása, oltárkép, 1870 után, Busóc, ev. templom