Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Ludmila Peterajová: Egy festő felfedezése. (Lapszéljegyzetek)

Vaculík rövid írásában az alapvető életrajzi adatok ismertetésén kívül Mednyánszkyt úgy értékeli, hogy munkásságában a XIX. század tájképfestészete fejlődésének csúcspontjára jutott. A korszakalkotó kiállítás a következő évben, 1952-ben Prágába, a S. V. U. Mánes kiállítótermeibe került bemutatásra, ami elősegítette a szlovákiai művészetről, ezen belül a Mednyánszky munkásságáról szerzett ismeretek elmélyítését. Végül is Jan Hofman cseh szerző volt az, aki (szlovák helyesírással) Mednyánszkyt 1930-ban a „történelmi Magyarország fontos impresszionistája"-ként jellemezte.

1 A Mednansky (Mednyánszky) címszóval Toman 1954-ben megjelent csehszlovák képzőművészet lexikonában is találkozunk/' A szlovákiai művészettörténetben azonban a már említett, az 50-es évek elején megrendezett kiállításig Mednyánszky neve nem bukkan fel, hacsak nem vesszük figyelembe Vladimír Wagner publikációit, aki Mednyánszkyt a magyar művészet körébe tartozó festők közé sorolta.

11 A Szlovák Nemzeti Galériának, nevezetesen Karol Vaculíknak köszönhetően Mednyánszky életműve Szlovákia-szerte egyre ismertebbé és megbecsültebbé vált. Az alkotásaiból megrendezett kiállítások felkeltették az érdeklődést a festő iránt (ezt bizonyítják Halász-Hradil Elemér emlékiratai, Sona Vámosiová, Anna Petrová-Pleskotová, Ladislav Saucin és mások munkásága).' Vaculík bensőséges viszonyt alakított ki Mednyánszky művészetével. Ettől kezdve, hogy a galéria gyűjteményeit kibővíthesse, szenvedélyesen igyekezett felkutatni Mednyánszky műveit, s a szerzeményező körutak során tudása egyre gyarapodott. Sok értékes információt szerzett idősebb kortársaktól, így például Tichomír Brezensky kassai műkedvelőtől és műgyűjtőtől, aki azon kívül, hogy a tulajdonában levő alkotásokat eladta a Szlovák Nemzeti Galériának, még arra is hajlandó volt, hogy közvetítő szerepet játsszon további alkotások megszerzésében és különféle részleteket mesélt el Vaculíknak Mednyánszky életéből.

8 Jankó Alexy, a szlovákiai művészeti hagyományok fő „őrzője" és magyarázója, levélben hívta fel Vaculík figyelmét arra, hogy „egy rozsnyói hivatalnok" Czobel Margit bárónőtől Mednyánszky-műveket vásárol fel. Vaculík, miután Brezensky bemutatta őt a bárónőnek, az 1950-es évek során gyakran kereste fel őt a munkásszállássá „avanzsált", omladozó nagyőri kastélyában. A rendszeres kutató- és beszerző munka gyümölcseként már a galéria fennállásának első éveiben sikerült jó néhány Mednyánszky festménnyel és grafikával gyarapítani a gyűjteményt," és ezeket a műveket egyre több kiállításon mutattak be. A XIX. század művészete Szlovákiában kiállítás variánsain kívül Vaculík bemutatta őket 1957-ben a Sociálny zápas a revolucné tradície násho l'udu. (Népünk társadalmi küzdelme és forradalmi hagyományai) című kiállításon is.'" Ebből az alkalomból Mednyánszkynak az első világháború idején készült festményeit és grafikái szerepeltek. Vaculík besorolta Mednyánszky műveit a Slovenské umenie v boji o dnesok (Szlovák művészet harcban a máért) című kiadványba is.

11 Mednyánszky, Vaculík további kiállításain is helyet kapott, melyek témája a művészetnek a társadalmi problémákra adott válasza volt. Erre külön okai voltak, melyekre még visszatérünk. Az 1950-es évek végén már érlelődött a Mednyánszky születésének közelgő 110. évfordulója alkalmából megrendezendő kiállítás gondolata. Vaculík a katalógusban azzal büszkélkedhetett, hogy az addigi legjelentősebb, legtöbb alkotást felvonultató Mednyánszky-kiállításról van szó. Eközben csupán a Szlovákiában őrzött anyag állt a szervezők rendelkezésére, amely munkásságának csak a töredékét képezi. Vaculík mintegy 400 olajfestményt és grafikát gyűjtött össze, beleértve olyan kuriózumokat is, mint a művész gyermekkori és diákéveiből származó alkotásai. A kiállítás lenyűgöző betekintést nyaijtott a rendkívüli művész munkásságába, ezen belül annak intimebb fázisaiba, feljegyzésekbe, tanulmányokba, vázlatokba. A kiállítás átfogó képet nyújtott a Szlovákiában maradt kompozíciókról. Tény, hogy a reprezentatívabb festmények budapesti és más gyűjteményekbe kerültek s jellegével, a korai alkotások nagy számával a szlovákiai gyűjtemény eltér a magyarországi Mednyánszky-gyűj teményektől. Vaculík ebből az alkalomból részletes dokumentációt, életrajzot és bibliográfiát, kiállítás-jegyzéket, a Szlovák Nemzeti Galéria és a regionális szlovákiai galériák kiállításain való szereplésről szóló adatokat, a művész naplóiból és leveleiből válogatott részleteket, az egyes művek esetleges kiállításával, illetve közlésével kapcsolatos információkat is tartalmazó katalógust adott ki.

12 A datált müvek hiánya jelentősen megnehezítette a kiállított anyag szakmai értékelését és osztályozását, amit Vaculík a maga módján, a katalógusba sorolt művek hipotetikus időrendi sorrendjének kialakításával oldott meg. A rendezői tevékenységnek ez a része gyakran elkerüli az emberek figyelmét, mivel a legtöbben csak a katalógus bevezetőjét olvassák el. Véleményem szerint viszont a művészettörténeti kutatás maradandó értékeket hordozó eredményeit csupán egy magas színvonalú oeuvre-katalógus garantálhatja, míg az interpretációs szempontok gyakran művészeten kívüli tényezők hatására is változnak. 1. Karol Vaculík (1921-1992) művészettörténész, a Szlovák Nemzeti Galéria első igazgatója (Fotoarchiv SNG)