Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Ludmila Peterajová: Egy festő felfedezése. (Lapszéljegyzetek)

A bevezetőben Vaculík röviden bemutatja a festő életét és munkásságát. A magyarországi szakirodalomból indul ki, az abból merített adatokat saját megfigyeléseivel és elemzéseivel egészíti ki. Nagyra tartja Mednyánszky rajztehetségét. Munkásságát néhány alkotói korszakra bontja, a francia hatások különböző fokozataival kezdi, majd „egyelőre kisegítő tényként" a szolnoki korszakra tér át, melynek során a művész megtalálta önálló arculatát és ennek megfelelően saját elképzelései szerint kezdte kifejezésre juttatni búskomor és költői hangulatait. Már a bevezetőben felhívja a figyelmet Mednyánszky későbbi teozófiai és spiritualista elmélkedéseire. Vaculík megemlíti, hogy az 1890-es években Mednyánszky számos rajzot készített szülőhelye jellegzetes helyeiről és tájairól Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben című reprezentatív kiadványba, aminek következtében a tárgyszerű megismerés és bemutatás a leíró stílus felé terelte és ideiglenes stagnálásra kárhoztatta. Megállapítja, hogy a kiállításon megfelelő szerepet kapott a késői korszak, amelyet újszerűen megfogalmazott tájképi és figurális motívumok jellemeztek. Véleménye szerint 1911 körül Mednyánszky munkásságában a „hangsúlyozottan szociális érzékenységet ébresztő figurális koncepció" új hulláma jelenik meg, amellyel a művész lényegében Goyára és Daumier-re hivatkozik. Ez egyebek között a társadalmi motívumok képzőművészetben való szereplésének időszerűségével és korszerűségével függ össze." Mednyánszky társadalomkritikai nézeteit azért kutatta és értelmezte, mivel évek óta foglalkoztatta a szlovákiai művészetnek a társadalmi jelenségekre való reagálása a XIX. században és a XX. század első felében, miközben abból a feltételezésből indult ki, hogy az említett időszakban az eszmei jelentés elemei nem kívülről kerültek a művészi kifejezésmódba, hanem a képzőművészeti alkotás struktúrájának szerves részét alkották. Vaculík kutatói érdeklődése az 1950-60-as évek általános helyzetének függvényében alakult ki, amikor a már említett módon szemben állt a kor leegyszerűsítő szocialista realizmusával, leleplezvén annak művészietlen és hazug természetét. Mednyánszky és más, 1948 előtt alkotó művészek példája ezért kapóra jött neki és lelkesen ki is használta e példák lehetőségeit, miközben talán bizonyos mértékben félretájékoztatta őt Mednyánszky naplójának magyarországi „cenzúrázott" kiadása.

13 A kiállítással kapcsolatos visszhangok közül különleges figyelmet érdemel egy 1962. november 2-án Vaculíknak címzett, Londonból írt levél. Feladója, dr. Ringwald Leó ebben azt írta, hogy szlovákiai lapokból értesült a galériában megrendezett Mednyánszky-kiállításról. Maga is Mednyánszky művészetének nagy rajongója és gyűjtője, személyesen ismerte és ügyvédként is képviselte érdekeit. A továbbiakban azt írta, hogy „a híres festő számos csodálatos alkotásának birtokában van" és kötelességének tartja, hogy Londont, amely „még mindig a művelt világ központja", megismertesse műveivel. Arra kérte Vaculíkot, hogy küldje el neki a kiállítás katalógusát és a kiállítással kapcsolatos fontosabb újságcikkeket, aminek fejében kellő hírverést biztosít majd a rendezvénynek. Megemlíti azt is, hogy a múzeum valószínűleg 8 képet birtokol, amelyet egykor a műemlékvédelmi hivatal kobzott el tőle. Az ügyvéddel való további levelezés során kiderült, hogy birtokos volt Trencsénben, ahonnan a faji üldözések elől 1939 márciusában Nagy-Britanniába menekült. Egy másik fennmaradt írásos dokumentum Karol Vaculík 1974. augusztus 1-én írt levelének másolata, amelyben tájékoztatja Ringwald fiát arról, hogy rövid szabadságát Londonban szeretné tölteni és szívesen találkozna vele. Mint írja: „nagyobb monográfiát készülök írni Mednyánszkyról és magától értetődően minél több művét meg szeretném megtekinteni, köztük azokat is, amelyek az Ön tulajdonában vannak."

14 A további eseményekről a Karol Vaculíkkal 1974 szeptemberében közösen lebonyolított útról készült feljegyzéseim alapján számolok be. Szombaton, szeptember 21-én a sofőr londoni szállodánkból elvitt a London közelében fekvő Gerrards Crossba. Richard Ringwald egy nagy nemzetközi vegyipari vállalat igazgatója volt,

1

' és egy tágas vidéki villában lakott családjával. Számunkra az édesapjától örökölt, mintegy 200 képet és grafikát tartalmazó Mednyánszky-gyííjtemény volt a legérdekesebb (a családi gyűjteményben több XIX. századi magyar és német festő alkotásai is voltak). A gyűjtemény megtekintése néhány órát vett igénybe. Többnyire kisebb képekről volt szó, egy részük be volt keretezve, rajtuk kívül számos keretezetlen olajfestményt, akvarellt és grafikát is láttunk. Az anyag első pillantásra Mednyánszky minden alkotói korszakát reprezentálta. Habár Vaculík hozott magával fényképezőgépet, lemondott a rögtönzött képekről, mert Ringwalddal megegyeztek abban, hogy gyűjteményét kölcsönkéri az Szlovák Nemzeti Galéria részére. A galéria szakmai dokumentációt készít a művekről. Ezt a megállapodást Ringwald Londonból való távozásunk előtt ismételten megerősítette. Az egyedülálló alkalom azonban kihasználatlan maradt. A pozsonyi kulturális minisztérium számára minden olyan egyéni kezdeményezés nemkívánatosnak számított, amelyLondonnal, nota bene a „kapitalizmus" képviselőivel függött össze. A terv meghiúsult. Tudomásom szerint az Szlovák Nemzeti Galéria még tett néhány kísérletet a kapcsolatfelvételre, ez azonban már nem tartozik írásom témájához Mednyánszkyval Vaculík a későbbiekben, mint tájképfestővel foglalkozott a Farby domova című albumhoz írt bevezetőjében, amelyben megerősítette, hogy a „bensőséges költői