Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

ciáját. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy 1900 után a tájképfestészet különben is fontosságá­ban egyenértékűvé vált figurális festészetével. Ráadásul apja 1895-ben bekövetkezett halá­la után Mednyánszky sokkal ritkábban tért vissza Beckóra és Nagyőrre.) 56 A szerző átvette Genthon István nézetét, aki Mednyánszkyt romantikus realistának ne­vezte. 57 Vámosiová szerint Mednyánszky realista egyrészt a természet közvetlen érzékelésé­ben - ennek rendeli alá mesterségesen az összhatást, a formális összetevőket, a kompozí­ciót és a kép színvilágát is -, másrészt a valóság hű képének visszaadásában, a lírai átlényegítésben, a táj költői megfogalmazásában pedig romantikusnak mutatkozik. Minden szerzőnek joga van meghatároznia vizsgálatának célját és akár az adott téma részletkérdéseinek szentelni figyelmét. Úgy vélem azonban, hogy Vámosiová tanulmányá­nak esetében, aki még a tájképfestészetet is részekre osztja, a választott témakör túlságo­san leszűkített. 58 Vámosiová tanulmányának értéke mindenekelőtt az aprólékos pozitivista munkában rejlik, abban, ahogy az anyag alapos vizsgálatának alapján - egyaránt értve ezen a kép- és a dokumentumanyag vizsgálatát, ami némely esetben szintén forrásértékkel bírhat 59 - nyomon követi a festő művészetének stílusmódosulásait. Sajnos, az életmű mé­lyebb megértéséhez nem jutott el. Brestyánszky Ilona Mednyánszky László már említett naplójának feldolgozását és kiadá­sát követően a művészről szerzett ismereteit egy képes album bevezetőjében foglalta össze, amelyben végigkövette Mednyánszky művészi pályáját, illetve - az egyes korszakokra jellem­ző képek elemzésének segítségével - stílusfejlődését. 6 " A tanulmány a naplóidézetekre épült. A szerző egyetértett olykor Kállai Ernővel, például néhány mű értékelése, vagy a mű­vek formai kérdései - stílus, törekvés - kapcsán kifejtettek esetében, Mednyánszky portré­szerű ábrázolásainak felsorolásában. Kállai az értelmezés során követett alaptézise - a szel­lemiség, a „léleklátás" szerepe Mednyánszky művészetében - azonban elkerülte figyelmét. A naplóból szerzett ismeretek dacára sem sikerült túl mélyre hatolnia a Mednyánszky-élet­mű gondolatvilágában. 61 Az életmű gondolati hátterének felfedésére tesz kísérletet Egri Mária is, aki néhány publikálatlan vázlatfüzetről szóló cikkében, 62 és ezek alapján készült képeskönyv-bevezető­jében 63 - több más szakértőhöz hasonlóan - az értelmezés egyik fontos kiindulópontjának tekintette a művész írott örökségét. A cikket elsősorban forrásanyagként értékelhetjük: tar­talmaz néhány idézetet (értelmezésükkel együtt) azokból a jegyzetfüzetekből és vázlatfüze­tekből, amelyek az 1969-es szolnoki Mednyánszky-kiállítás alkalmával kerültek az ottani múzeumba (Damjanich János Múzeum). Egri először általános jellemzést adott a naplóbe­jegyzésekről, a cikk második részében pedig az egyes jegyzetfüzetekre koncentrálta figyel­mét és idézett belőlük néhány érdekes részletet, többek között Mednyánszkynak az indivi­dualizmus szükségességéről szóló érdekes fejtegetését. 61 A tanulmányban Egri Med­nyánszkynak a „színek fiziológiájáról" szóló gondolatmenetéből indult ki, és ehhez kere­sett minél több olyan festményt, amely alátámasztja a festő téziseit és bizonyítja elméleti meggondolásainak következetes gyakorlati megvalósítását. A dolgozat legvitathatóbb pont­ja a metodikát illető állásfoglalása, melyet érdemben Genthon Istvántól vett át: az első (nagyjából a XIX. század nyolcvanas éveinek végéig terjedő) korszak kivételével elutasított mindennemű stflusfejlődést a Mednyánszky-életműben. Hangot adott annak a meggyőző­désének, hogy Mednyánszky érett alkotói korszakában semmilyen stílusváltozás nem figyel­hető meg, képei legfeljebb megfestésük minőségében különböznek egymástól. Ezért hát a szerző nem kronologikus sorrendben, az egyes művek születésének feltételezhető időpont­ját követve vizsgálja az életművet - aminek révén aztán irrelevánssá válik a datálás Med­nyánszkynál mindig fogós kérdése -, hanem tisztán festői kérdéskörök szerint: pl. a Sorbanállók (háborús évek) (kat. sz. 270.) és Népgyűlés (kilencvenes évek) (kat. sz. 85.) című festményeken a művész ugyanúgy a nagy számú emberalak vásznon való elhelyezésének problémáját oldotta meg, és a színek szuggesztív erejének, az alakok elhelyezésének és mozgásának együttes segítségével fokozta a hatás erejét. Egri arra a következtetésre jutott, hogy Mednyánszky tájképfestészetét ugyanúgy, mint figurális kompozícióit, a totális belső átélés jellemzi. Ebben az állításában a szerző Kállai értelmezésével azonosul. 65 A hetvenes évek elején, Mednyánszky születésének 120. évfordulója alkalmából jelent meg Szlovákiában Ladislav Saucin írása, amelyet a művészről szóló konvencionális, a stí­lusfejlődés érzékeltetésének szándékával született írásművek közé sorolhatunk be. 66 Talán egyetlen, igaz, viszonylag általános, mégis találó gondolat képez kivételt, miszerint „Med­nyánszky tanulmányfejei jelentőségükkel túlnőnek a korszakon és a környezeten, amely­ben keletkeztek, és kimondottan filozófiai választ adnak arra a kérdésre, hogy milyen az ember és milyenné lehetne." 67 Implicit módon ezt a kérdést teszi fel a Mednyánszky-életműről készült magyar televí­ziófilm is, amelyet később minden felhasznált festménnyel egyetemben írásos formában is publikáltak. 68 Solymár István az életműnek igazán elmélyült elemzését adja, amely messze meghaladja a népszerűsítő előadásmódokat, és párhuzamai elgondolkodtatóak. Rámutat néhány rejtett művészettörténeti összefüggésre, mindenekelőtt a meditáló ember motívu­mának tekintetében (Michelangelo: Jeremiás próféta; Rodin: Gondolkodó stb.). Solymár az ér-

Next

/
Thumbnails
Contents