Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében

alakok képét egy-egy jellegzetes körrajzú, színes foltba sűrítve, mellyel a művész elérheti az áttetsző festői tisztaságot és egyszerűséget, mindent lefejtve az ábrázolásról, ami fölösleges és mellékes. 40 Kállai a „léleklátó művészet előfutárának" nevezte Mednyánszky életművét, olyan festé­szetnek, amely „látja a lelket", s amely a két világháború közötti magyarországi moderniz­musban teljesedett ki. Kállai Ernő monográfiájának 1 ' kiadásával és az 1943-as budapesti Mednyánszky-kiállítással a korabeli magyar művészettörténet Mednyánszkyval szembeni adósságának nagy részét törlesztette, és az életmű „átértékelésének" igénye csak az ötvenes években, egy teljesen új társadalmi helyzetben jelentkezett. Ekkor főként Mednyánszky „világnézeti és politikai meggyőződését" emelik ki, amely „pozitív" volt, minthogy a festő­művész „a haladó erőkhöz csatlakozik" és „leleplezi a kizsákmányoló osztály bűneit". „Med­nyánszky csavargóképei leplezetlenül tárják elénk a kapitalista társadalom ellentmondásai­ból fakadó visszásságot" - ahogyan azt az egyik szakember írja egy 1952-es tanulmányá­ban. 12 A szerző bevezetőben jelzett szemlélete a tanulmány fő részét nem érintette, de meg­gátolta a Mednyánszky-művek valódi értelmezésében, s azokat mintegy felülnézetből szem­lélte, ami végül is száraz, leíró jellegű szöveg megszületéséhez vezetett. A művész születése 100. évfordulójának alkalmából rendezett budapesti tárlat is az életmű „átértékelésének" jegyében került megrendezésre. Mind a tárlat anyaga, mind a bevezető szöveg a Med­nyánszky-életmű egyoldalú értelmezéséről tanúskodik. 43 Mednyánszky László életművét a szlovákiai művészettel - és nem a szepesi régió művé­szetével - kapcsolatban először Jan Hofman említi meg Staré uméní na Slovensku (Régi mű­vészet Szlovákiában) című írásában, azonban a festőt tévesen Sárosból származó festőként említi Szepes helyett. 44 Tévedését Uméní XIX. století (A XIX. század művészete) című tanul­mányában korrigálja, itt viszont a keresztnevet adja meg helytelenül: Ludovít Mednánsky báróról beszél. 15 A Mednyánszky-életmúvet csupán 1952-ben helyezte a szlovákiai művészet fejlődésének kontextusába Karol Vaculík, 16 akinek nevéhez fűződik a Szlovák Nemzeti Ga­léria Mednyánszky-gyújteményének kialakítása is. A Szlovák Nemzeti Galéria 1962-es kiál­lítási katalógusának bevezetőjében a következőképpen indokolja a maga álláspontját: a Mednyánszky-életmű „nem csupán a művész családi kötelékei, szülőföldjéhez és Szlovákiá­hoz való viszonya révén kapcsolódik országunkhoz, amelyet élete végéig egyetlen otthoná­nak tartott, hanem érzelmi és művészi kötelékekkel is." 47 Ugyanakkor kiemelte a művész függését életműve „motivikus alapbázisától", vagyis ragaszkodását a tájképeken is megjele­nő tátrai és vágvölgyi motívumokhoz. Vaculík katalógus-előszavában két fontos célt tartott szem előtt: egyrészt szerette volna bizonyítani a Mednyánszky-életmű a szlovák művészet történetébe való besorolásának jogosságát, másrészt pedig meggyőzni az olvasót a festő ideológiai-politikai hovatartozásáról. Ez az életmű és a Mednyánszky-naplók egyes részlete­inek teljességgel egyoldalú értelmezését vonta maga után, a művészről kialakított képet részlegesen deformálta, illetve jelentésbeli csúsztatásokkal járt az életmű és a napló eszme­futtatásainak interpretációja tekintetében. 18 Mindezek ellenére méltányolni kell Vaculík erőfeszítését, ami az akkor már többé-kevésbé szétszóródott Mednyánszky-alkotásoknak a Szlovák Nemzeti Galériában való összegyűjtését és kiállítását célozta. 4ÍÍ Igyekezete nélkül aligha sikerült volna jóval később a nagyőri kastélyban állandó tárlatot létrehozni a festő műveiből. A festőművész 1979-es gyűjteményes kiállításának katalógusába írt Vaculík-tanul­mány 50 már csaknem mellőzi az ideológiai-politikai jellegű jelentésmódosításokat. A Med­nyánszky-életmű elemzése kapcsán még a közép-európai és a francia festészet történetének kontextusát is szóba hozza. Tárgyilagosabb képet alkot az életműről, és - az 1962-es kata­lógusban idézett naplórészletekkel összefüggésben - elsősorban a stílusfejlődést kíséri fi­gyelemmel, illetve a festői eljárásokkal foglakozik. 51 A hatvanas években megjelent néhány írás, amely jobbára nélkülözte az ideológiai meg­gondolásokat és viszonylag elfogulatlan, tárgyszerű szemlélettel tűnt ki és Mednyánszky személyiségének, illetve életművének lényeges vonásait tartotta szem előtt. Ezek közé tar­tozik Brestyánszky Ilona előszava Mednyánszky László Naplójához,™ továbbá Bodnár Éva cikke. 53 Ide sorolhatjuk pl. Anna Petrovának 54 a Szlovák Nemzeti Galéria 1962-es kiállítása alkalmából született írását is. Szlovák nyelven a legrészletesebb tanulmányt Sona Vámosiová írta Mednyánszkyról Slovenská krajina v diele Ladislava Mednyánszkeho (A szlovák vidék Mednyánszky művészetében) címmel. 55 Vámosiová Mednyánszky tájképeit a szlovák tájképfestészet jelentős láncszemé­nek tartja, kiemelve „szlovák tájfestői tevékenységét", amelyben - a szerző szerint - legki­fejezőbben érvényesült „a művész kötődése Szlovákiához". Ezért csupán az „életmű szlovák részét" vizsgálja, vagyis a mai Szlovákia (Mednyánszky idejében a történelmi Magyarország) területén lévő tájakat ábrázoló festményeket. A tanulmány szerzője Mednyánszky tájképfes­tészetének stílusfejlődését a korszak egyetemes összefüggésrendszerében követi nyomon, főként a művészi kifejezőeszközök egyre szélesedő skáláját és a technikai készség csiszoló­dásának folyamatát kíséri figyelemmel. Vámosiová Mednyánszky tájképfestészetének két korszakát különbözteti meg: míg az 1875-99 közötti években „a szlovák tájak programsze­rű megragadása" figyelhető meg Mednyánszkynál, 1900-tól ez a témakör elveszti dominan-

Next

/
Thumbnails
Contents