Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Király Erzsébet: A „komor szépség" festője. Vázlat Mednyánszky romantikus miszticizmusához

50 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 110. 51 Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 107. - a kiemelések tőlem valók. 52 Uo., 45. 53 Uo., 57. 54 Ld. Praz (1. jegyzetben i. m.) könyvének különösen „Die Schönheit der Medúza", „La belle dame sans merci" és „Byzanz" című fejezeteit. A szerző a „fekete romantika" fogalomcsoportja köré rendezi az erotizált földi szépség megjelenésmódjait a világirodalomban, és kimutatja, hogy a szépség ebben a poétikai szemléletben a vele ellentétes, a neki ellenszegülő entitásokból, a borzalmasból, az iszonyatosból és félelmetesből nyeri az erejét. A probléma esztétikatörténeti vizsgálatát ld. Götz Pochât: Geschichte der Ästhetik und Kunsttheorie. Köln, 1986. 565-568. 55 Czobel (32. jegyzetben i. m.) 73. 56 Esti szürkület (A fájó Párizs c. kötetből). In: Baudelaire versei (6. jegyzetben i. m.) 265-266. 57 Pékár Gyula: A színek Ossziánja. Magyar Múzsa, 1. 1920. 11. 58 Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 54. 59 Az érzéktársítás az „egyetemes analógia" elvével együtt a legpregnánsabb poétikai eljárás, amelynek révén a szimbolizmus a rációval felfoghatatlan világ titkait kutatta. Baudelaire ezt 1861-ben így fejtegette: „Svedenborg egyébként, ez a nagyobb szellem, már megtanított bennünket arra, hogy nagy ember az ég; hogy a szellemi szférában éppúgy, mint a természetiben, minden - forma, mozgás, mennyiség, szín, illat - egyaránt jelentős, kölcsönös, korreszpondeáló. (Charles Baudelaire: Victor Hugo. In: A szimbolizmus. Vál., szerk. és bev. Komlós Aladár. 2. kiad. Budapest, 1977. 175.). George Vanor szerint a világ egyenesen a vallásos szimbolizmusnak megfelelően van elrendezve: „az emberi szellem, vagyis szellemi világ adatszó üveglappá lesz két tükör között: a természet az ember képe, az ember pedig az isten képe, s tegyük hozzá - bizonyítéka is. (George Vanor: L'art symboliste, 1889. uo., 178. - a kiemelés tőlem való.). Véletlen-e, hogy Mednyánszky 1896—1897-ben Párizsban ezt jegyzi fel: „Az egész testből üveglencsét kell alkotni, amelyen át az ember az örökkévalóságba láthat. Ld. Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 48. - a kiemelés tőlem való. Ekkoriban festőnket az anyag átszellemülésének mikéntje foglalkoztatja, s az emberi arcban, az arcvonások ritmusában, a színnel kifejezett hangulatban a legabsztraktabb lélekformákat véli megtalálni. Már két esztendővel korábban is úgy gondolta, hogy ez a fajta idealizmus elszakadási lehetőség a naturális szemlélettől, amennyiben a gondolatok sorozatszerű egymáshoz társításának nyit utat. „Egy gondolatmenet annál magasabb műveletnek felel meg, mennél összetettebb és mennél több érzék segítségével van fölépítve" - írja. Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 39. — kiemelések tőlem valók. 60 Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 33-34. 61 Uo., 32. 62 Uo., 34. 63 Uo., 45. Talán nem túlzás azt mondani, hogy ilyen erős képeket Justhnál sem találunk, s hogy ehhez hasonlókra majd a nyugatos költők fellépéséig, Adyig, Babitsig várni kell. Annál sajnálatosabb, hogy ez az igényesen végigvitt, bonyolult szimbolika olcsó képi hatásokra törekvő Mednyánszky-követők és utánzók kezén terjedt és vált sekélyessé a századforduló műpiacán. 64 Az első szövegkiadások, azaz 1960 óta ezt a tűz elemének alkimista jelképe gyanánt tekintik, amellyel Mednyánszky a testi felindulás tenyéré, egyáltalán a nemiségre utal, s amelyen később általános anyagit ért. Napjaink szövegkiadása felvetette ennek értelmi ellentettjeként a szellemi természetű W-t. Mivel az alkimista jelképhasználat bizonyítására sosem került sor a szakirodalomban, így az abból ki nem fejthető W jelentése végül is homályban maradt, és szövegösszefüggéseiből intuitíve kiolvasva értelmeződött. Ld. „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 79., 113. 65 Szemelvények Mednyánszky László korai naplójából (25. jegyzetben i. m.) 321. 66 Uo., 322. 67 Uo., 326. 68 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 79. 69 Szemelvények Mednyánszky László korai naplójából (25. jegyzetben i. m.) 338. 70 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 82. 71 Tudjuk, hogy Mednyánszky 1892-ben ajánlólevelet kért Justhtól Joris-Karl Huysmans-hoz, A különc: az Olt lenn c. regény szerzőjéhez. Czobel István levele Czobel Minkához. Nagyőr, 1892 [január] 9. OSzK Kézirattár, Fond 30/33. 3. levél. Idézi Gosztonyi (3. jegyzetben i. m.). Az. Ott lenn (1891) a századvégi szatanizmus eszmehullámának programatikus darabja. Ott lenn, azaz a poklok mélyén. Jeanne d'Arc marsalljáról, Gilles de Rais-ról szól, aki kastélyába visszavonulva előbb fényűző, majd tékozló-dorbézoló életet él, s hogy a bölcsek kövét meglelje, a Sátán szolgájává lesz. A bűnök legmélyére süllyedve gyermekeket gyilkol és hullákat gyaláz, míg végül az igazságszolgáltatás előtt megtörve, a nép bocsánatát kérve megy máglyára. A regény a naturalizmus nyersességét bíráló dekadencia jegyében született. Praz (1. jegyzetben i. m.) 217-218. A démonikus irodalom hatalmas összefoglalását, történeti, eszmetörténeti, pszichoanalitikus vonatkozásait Id. Satan. Introd. Germain Bazin. Paris, 1948. (Etudes Carmélitaines, 27.). 72 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 92. 73 Uo., 81. 74 Uo., 93.