Markója Csilla szerk.: Mednyánszky (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/4)

Mednyánszky László a művészettörténet-írás tükrében: tudomány- és kultúrtörténeti adalékok - Király Erzsébet: A „komor szépség" festője. Vázlat Mednyánszky romantikus miszticizmusához

12 A konzervatív reformelképzelések is az arisztokrata értelmiség liberalizmus- és kapitalizmuskritikájából nőttek ki még Justhék előtt, a XIX. század hetvenes éveiben, de erősen romantizáló, morális indíttatással. Hirdetői felrótták a kiegyezés utáni magyar államnak, de magának a nagybirtokosságnak is, hogy a parasztságot és a kézművességből élő kisebb egzisztenciákat „magukra hagyták" a burzsoáziával szembeni küzdelmében, s így azok sérülékennyé és kiszolgáltatottá váltak. A testvériség, a szolidaritás, az emberszeretet jegyében újraszervezendőnek vélték a magyar társadalmat, úgy, hogy az alsóbb néposztályok érdekcsoportokba, képviseleti szervezetekbe, egyletekbe tömörüljenek. A mozgalom túl kívánt haladni a liberális elven és gyakorlaton, így saját magára mint modernizmusra tekintett. A szabadverseny kíméletlenségével a keresztényi kultúrából eredeztetett szociális eszméi szegezte szembe, ezzel kelve a „gyengék" védelmére. Az 1890-es évek konzervatív kapitalizmuskritikája világszerte terjedt, társadalomelméletekben, filozófiai kísérletekben, s főleg művészi áramlatokban mutatkozva meg. Ilyen volt pl. John Ruskin és William Morris preraffaelita mozgalma. A szellemi élet magasabb szféráiban ez már valóban nem is „a sötét múlt árnyéka, hanem a felsejlő jövő előszele" volt, s jogot is formált a modernségre. (Szabó Miklós i. m. 128.) AJusth-féle rövid életű, társadalmilag pedig hatástalan társulás tagjai - úgy tűnik, a történelemtudomány nem is figyelt fel rájuk - maguk is egy általánosan elterjedt „világbánat" és civilizációs csömör foglyai voltak, a magyar önemésztők, álmodozók, kísérletezők és népjobbítók táborából. Vö. Halász Gábor két tanulmányával: Magyar viktoriánusok és Magyar századvég. In: Halász Gábor: Tiltakozó nemzedék. Budapest, 1981. 92-124. és 125-165. 13 AJusth-kört mint irodalmi jelenséget tárja fel: Pór Péter: Konzervatív reformtörekvések a századforduló irodalmában, justh Zsigmond és Czobel Minka népiessége. Budapest, 1971. 14 Justh (4. jegyzetben i. m.) 281. 15 Uo., 282. 16 Justh Zsigmond: Báró Mednyánszky Lászlóról. A Hét, 1890. június 29. 413. 17 Malonyay és Pékár jelentőségéről a Mednyánszky-recepció történetében ld. Gosztonyi (3. jegyzetben i. m.) 18 Yartin [Nyitray] József: A téli kiállítás I. A Hét, 1898. december 4. 783-784. 19 Yartin [NyitrayJózsef]: Öt művész. Mednyánszky László. A Hét, 1903. november 22. 766. 20 Lyka Károly: Mednyánszky stílusa. Művészet, 2. 1903. 371. 21 Uo., 366. Lyka szövege gyorsan klasszifikálódott, mivel két év múlva kiadott monográfiájában Malonyay több részletét is közreadta. 22 A ,,1'art pour la nation" kifejezéshez ld. Gosztonyi (3. jegyzetben i. m.) 23 Ld. a világirodalom előzményeit e tekintetben Rousseau-tól visszafelé Augustinus-on át Marcus Aurelius-ig, akik egy-egy híressé vált művükkel az önfeltárás műfajteremtő példáit adták. A kérdésre vonatkozóan ld. Literarische Manifeste des Naturalismus 1880-1892. Hrsg. von Erich Ruprecht. Stuttgart, 1962. 67. 24 A jelen kiállítás alkalmából közölt források (további naplójegyzetek) számomra is újak. Megismerésük és feldolgozásuk a Mednyánszky-kutatás jövőbeli feladata lesz. 25 Szemelvények Mednyánszky László korai naplójából (1877-1881). Közreadja: Kiss-Szemán Zsófia. Enigma, No 24/25, 2000. 324. A kérdőjeles szó nézetem szerint az „ewiges Sein" Mednyánszky-féle összevont alakja lehet, esetleg elírással. A kiemelés tőlem való. 26 Uo., 324. ,J"-vel Mednvánszkv Dinda János kiskocsist jelölte. A kiemelések a szövegközlőtől valók. 27 Uo., 325. 28 Uo., 324. A kiemelések tőlem valók. 29 Uo., 330. A program körvonalazatlan, ennek megfelelően sikertelen is. Mednyánszky csak papíron szervezi a parasztokat a faluban, a munkásokat a gyárban, a deákokat a városban, s a célmegjelöléssel is bajban van. Jellemzőek kérdő mondatai: „italok ellen, mesteremberek között magasabb célokért? Polgárok között nemzeti célokból? Úgy hiszem, az ifjúság között, hol már gondolatok látszanak s a kedély még naiv és tiszta." (Uo., 334.). Talán több sikert ért el a megvalósuláshoz vezető úton, az emberi kapcsolatok megteremtésében: „E tekintetben mennél több ismeretség kötése a középosztályban és az alsóban is azok szaporítása, és főleg a már kötött barátságok szem előtt tartása, és folytatás felszítása." (Uo., 321.). 30 Az emlékét megörökítő képről, a korszak egyik legdrámaibb hangvételű darabjáról ld. Kiss-Szemán Zsófia: Mednyánszky László 1877-81-es naplója és a Varjak az itatón című festmény története. Enigma, No 24/25, 2000. 307-318. 31 Szemelvények Mednyánszky László korai naplójából (25. jegyzetben i. m.) 331. 32 Czobel Istvánné Mednyánszky Margit: László - Brouillon (visszaemlékezés). Enigma, No 24/25, 2000. 61. 33 Nevük említve uo., 62. 34 Ld. Justh Zsigmond levelét Czobel Minkához. In: Justh (6. jegyzetben i. m.) 545. 35 Mednyánszky László naplója (Szemelvények). Szerk., előszóval és jegyzetekkel ellátta Brestyánszky Ilona. Budapest, I960.' 36 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" - Válogatás Mednyánszky kiadatlan naplójegyzeteiből. Közreadja: Bardoly István, Markója Csilla. Enigma, No 24/25, 2000. 75-115. 37 Az „átfordítások és keresztezések" jelentőségéről Mednyánszkynál vő. Markója Csilla: Báró Mednyánszky László különös élete és még különösebb művészete. Előszó a Mednyánszky-olvasókönyvhöz. Enigma, No 24/25, 2000. 44-52. Az ott is szereplő idézet forrása Mednyánszky László naplója (35. jegyzetben i. m.) 19. 38 Az év- és napszakokra, atmoszférikus változásokra építve „ellentétek képsorozatát" tervezi el. Ld. „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 96. 39 Uo., 95. 40 Mednvánszkv László naplója (35. jegyzetben i. m.) 23. 41 Uo., 22. 42 „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 115. 43 Talán számolhatunk azzal, hogy Mednyánszky a század vége felé rendkívül népszerűvé lett Herbert Spencer (1820-1903) életművéből főleg az erkölcsi evolúció tana iránt mutatott érdeklődést. Az erkölcs Spencernél átfogó kategória, kiterjed az összes élő organizmusra; a fejlődés mechanizmusának legmagasabb foka. A Principles of Ethics (1879-1893) c. munka köti össze legnvíltabban a természetet és a társadalmat, s tünteti ki az embert a körülményeihez való, térben és időben korlátlan alkalmazkodásáért. Ennek során az ember képes volt a kezdeti vadság állapotából eljutni a civilizációs fokra: az egyén megtette az utat a közösségig, azaz kezdeti egoizmusától az etikus magatartásig, az együttérzésig, az altruizmusig. 44 Ld. „Az önmegsemmisítés vízszintes irányában" (36. jegyzetben i. m.) 25—26. 45 Idézi Gosztonyi (3. jegyzetben i. m.) A „cynikus öltözetről" ld. tanulmányom 6. jegyzetét. 46 Czobel (32. jegyzetben i. m.) 59. 47 Mednyánszky László naplója- (35. jegyzetben i. m.) 52. 48 Uo., 58. 49 „Igazi és valóságos csikefogó: kezdem magamat szépnek találni" - Válogatás Mednvánszkv László leveleiből. Enigma, No 24/25, 2000. 150.