Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

35. Antoine Pesne (1683-1757): Önarckép, 1710 körül München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen 1710-ben a salzdahlumi képtárban volt

5 - akár a közvetlen kompozíció-átvétel is megengedhető feltételezés lenne, biztosabbnak tűnik azonban, hogy Mányoki Roos portréjának azonos értékű metszetváltozata, Philipp Kilian 1684-ben megjelent lapja alapján dolgozott.

6 A két festő öltözetének motívumazonosságát, kompozíciós megfelelését a rokon testmozdulat is hangsúlyozza, bár ez utóbbihoz - egyéb részletegyezésekből ítélve - Mányoki inkább Pesne 1710 körüli önarcképét vette mintául.

7 Az oldalt forduló felsőtest és a visszaforduló fej egymáshoz rendezettsége e két utóbbi képen azonosabbnak látszik, s a kézben tartott, ecsetekkel összefogott festőpaletta is ugyanazon a helyen illeszkedik mindkét kompozícióba. Amíg azonban Pesne önarcképi zsánermegjelenéséhez szokatlan módon egy jobbjában tartott bot társul, addig Mányoki festőpálcára támaszkodik, az amúgy rokon mozdulatot ezáltal szorosabban a témához igazítva. Mányoki a szemléletében modernnek, újszerűnek ható önarcképben alig észrevehető módon a műfaj 17. századi előzményeiből is merít, amikor képmása alján egy vékony barna sávval utal arra az olasz reneszánsz portréktól eredő mellvéd-motívumra, amely Rembrandt 1640-es önarcképe nyomán a 17. század második felében főként a leydeni iskolába tartozó festők önarcképein tűnik fel, a motívum egyre gazdagodó és egyre változato36. Antoine Pesne (1683-1757): Szalmakalapos lány zöldségeskosárral, 1710-1715 München, Bayerische Staatsgemäldesammlungen sabb megoldásában.

8 De ugyanúgy a 17. századból átöröklött kellék a széles, felhajtott karimájú, puha bársonykalap is, amely melegbarna árnyékot vet arcának felső részére, s amely Rembrandt óta népszerű önarcképi motívumként tér vissza a 17. század - megint csak elsősorban holland - mestereinek önábrázolásain. Mindazonáltal Mányoki portréjának ezt a részletét - nem az ikonográfiái, hanem a festői megoldás tekintetében gyaníthatóan ismét Pesne egyik életképe inspirálhatta, az 1710-1715 közé datált „Kalapos lány zöldséges kosárral".

9 Itt ugyanis nemcsak az arc felső részére árnyékot vető kalap kompozíciós szerepe azonos, de a színbeli jellemzők, a barna, okker és fehér tónusaira épülő színösszetétel is. A homályban tartott szemkörnyék Pesne képén a modellálásnak ugyanazt a fény-árnyék-foltokra épülő megoldását mutatja, mint ami az önarcképen is megfigyelhető, s ami ezáltal merőben különbözik Mányoki addigi munkáin megszokott, az arcrészleteket gondos ecsetrajzzal fejlesztő technikájától. E modellálásbeli sajátosságban azonban Mányoki talán még egyértelműbben követi Pesne egy másik zsánerképét, az „Ablakban könyöklő leány"-t,

10 amely a szín- és tónuskezelés hasonlóságain túl az arc egyes részleteinek megoldásában oly sok azonosságot mutat saját portréjával, hogy annak alapján Pesne e munkáját az önarckép közvetlen előzményeként tekinthetjük.