Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

nálta a drezdai levéltár azóta elpusztult Hagedorn-hagyatéki aktáit, viszont Mányoki korai berlini éveinek és udvari megbízásainak tisztázása szempontjából pótolhatatlan veszteség, hogy figyelmen kívül hagyta a Brandenburg-Preußisches Hausarchiv anyagát, amelynek I. Frigyes Vilmos idejére vonatkozó levéltári egységei a háborúban szinte teljes egészében megsemmisültek.

32 Habár a monográfia ma is kiindulópont a kutatás számára, csak erős kritikával használható. Főként az adatokra és a forrásokra történő hivatkozások nagymértékű s nemegyszer félrevezető pontatlansága miatt, de a gyakran indokolatlan attribúciókkal összeállított életműre vonatkozóan is. A Lázár által közölt festményeknek ugyanis kevesebb, mint kétharmada fogadható csak el saját kezű műnek, eredetinek avagy másolatnak. A többi vagy megalapozatlan attribúció, melyeket Lázár kellő kritika hiányában sorolt az életműbe, vagy olyan alkotás, amelyet a kortársakkal (elsősorban Pesne-nel és Silvestre-rel) foglalkozó kutatás az elmúlt negyven év során emelt ki - joggal - Mányoki ceuvre-jéből. Mindemellett Lázár a drezdai levéltárban fennmaradt számlákból s a királyi gyűjtemény 18. századi képleltáraiból - melyeket nem önálló saját kutatásként meglehetősen felületesen és jelentős tévedésekkel kivonatolt - első ízben kapott és adott áttekintést a festő udvari működésének jelentőségére és méreteire vonatkozóan. Teljes egészében a monográfia újdonsága Mányoki polgári - főként lipcsei - megrendelőkörének felvázolása és a jobbára metszetekben fennmaradt művek számbavétele, továbbá az, hogy az ceuvre-be adatszerűen beillesztette a Hagedorn-gyűjtemény Mányoki-képeit, valamint a festő hagyatékában említett műveket - az adatokat sajnos ismét csak pontatlanul idézve, illetve feldolgozva. A monográfiában a művek kronológiája nehezen tekinthető át, és sok helyen korrekcióra szorul, az egyes festői periódusok azonban jól követhetően különülnek el. Itt kell szót ejteni a Lázár anyaggyűjtésével egy időben, 1930ban megjelent Thieme-Becker-lexikon Lyka Károly által - részint saját kutatásai alapján - összeállított címszaváról, amely lényegében már a készülő monográfia eredményeinek szintjén összegzi az életművet.

33 Lázár Béla monográfiájának megjelenésével időlegesen nyugvópontra jutott az életmű egészére vonatkozó kutatás. A következő évtizedekben a még mindig számos nyitott kérdést érintő adatközlések - melyek egy része már a monográfia készültével párhuzamosan megjelent

34 -, de maguk a kérdésfeltevések is elsősorban Mányoki magyarországi működési periódusaival álltak öszszefüggésben. Pályája és munkássága hazai vonatkozásainak áttekintése és értékelése helyet kapott Garas Klára magyarországi barokk festészetről szóló kétkötetes korszak-monográfiájának mindkét kötetében, részletesebben tárgyalva a művekkel is dokumentálható, s ezáltal ténylegesen elemezhető második magyarországi periódust.

35 Ehelyütt kapott a továbbiakban aligha bővíthető magyarázatot Mányoki külföldi, valamint hazai megrendelésre festett munkáinak szembetűnő szemléleti különbsége, ugyanakkor már művészetszociológiai szempontokat érint a festő művészeti és egzisztenciális lehetőségeinek modellszerű „helyzetértékelése" az 1720as évek magyarországi, nem éppen művészetpártoló megrendelői közegében. Ugyanez időben Zsindely Endre gyors egymásutánban megjelent levéltári adatközlései a festőnek Ráday Pállal folytatott levelezésén és kapcsolattartásán keresztül bevilágították Mányoki hazai ismeretségi és mecénási körét - lehetőséget adva a további következtetésekre is.

36 Fontos állomást jelentett a tények feltárása és sommázata közepette a Szépművészeti Múzeum 1957-ben megrendezett Mányoki-emlékkiállítása, amely műfaji és korszakazonossága okán mintegy folytatása volt a múzeum 1954-es „Kupezky és kortársai" című tárlatának.

37 A válogatás, amely a magyar gyűjteményekben fellelhető műveket a varsói Nemzeti Múzeum néhány darabjával egészítette ki, teljes egészében a Lázár-féle meghatározásokat vette alapul.

38 A Rákóczi-szabadságharc időszakának ekkoriban megjelenő történeti adatközlései a művészettörténeti továbblépés számára is nyújtottak hasznosítható támpontokat: elsősorban Ráday Pál iratainak - a forrásokat Benda Kálmán elemzésével kísérő - kritikai kiadása, benne Mányoki diplomáciai feladatkörét jelző értékes adalékokkal.

39 Hopp Lajos később a Rákóczi-emigráció irodalomtörténetével kapcsolatos kutatásai melléktermékeként tekintette át adatszerűen és vázolta föl Mányoki Rákóczi szolgálatában eltöltött éveit - külön figyelemmel a danzigi száműzetés időszakára.

40 A magyar művészettörténeti kutatás ezt követően - a társtudományok eredményeivel párhuzamosan, részben azokra támaszkodva - a Mányoki-életmű problémafelvetésének fókuszába magyarországi működésének első korszakát, illetve Rákóczi megbízására készült műveit állította.

41 A festő udvari tevékenységének megítélésében új viszonyítási alapot jelentett és új értelmezési lehetőségeket kínált Rákóczi mecénási szempontjainak és megrendelői magatartásának időközben elkészült árnyaltabb elemzése.

42 Ennek alapján vált lehetővé, hogy a szabadságharc képzőművészeti propagandájával és a fejedelmi reprezentáció követelményeivel összefüggésben vizsgáljuk Mányoki Magyarországra hívásának okait, és pontosítsuk feladatainak összetettségét a fejedelmi udvarban.

43 Annak ellenére, hogy Mányoki portréinak java részét német területen készítette, s működése nemcsak e művészeti környezet arcképfestészetének integráns része, de műveinek meghatározó hányada ma is német és lengyel gyűjteményekben található, az érintett területeken, illetve intézményekben nem folyik sem a festőre, sem ottani műveire vonatkozóan rendszeres kutatás. Az elmúlt évtizedek publikációi csupán alkalomszerűen foglalkoztak a festővel, főként egy-egy kiállításon bemutatott műve kapcsán.

44 Ha pedig neve attribúciós kérdésekben merült fel, az legtöbbször inverz javaslat volt, melynek lég