Jávor Anna szerk.: Buzási Enikő: Mányoki Ádám (1673–1757), Monográfia és ouvre-katalógus (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2003/2)

Előszó

többje a két legjelentősebb Mányoki-kortárs, Antoine Pesne és Louis de Silvestre monográfiáiban, illetve az azokhoz vezető tanulmányokban kapott helyet.

45 A berlini udvari festő, Antoine Pesne bizonyos időszakokban valóban szembetűnő hatással volt Mányokira, oly mértékben, hogy a művek rokonsága az œuvre összeállításának ma is egyik problémája. Mivel neve sokáig egyfajta gyűjtőfogalom volt a korszak német udvari arcképfestészetében, nem egy Mányoki-kép, avagy joggal neki tulajdonítható mű ma is Pesne ceuvre-jében szerepel. Ennek egyik oka az, hogy a Pesne-kutatás korábban teljes egészében figyelmen kívül hagyta Mányoki jelenlétét a berlini festő környezetében, s feltehetően Lázár munkáját nem ismerve, a monográfiában neki tulajdonított művek esetében sem számolt a szerzőségével. A Mányoki-életmű megítéléséhez ma is nélkülözhetetlen többszerzős, de Ekhart Berckenhagen meghatározó részvételével készült Pesne-monográfia,

46 amely a berlini festő munkásságának és ceuvre-jének ma is legteljesebb feldolgozása, a kortársakra és követőkre vonatkozó elemző, illetve lexikonszerű összefoglalásában meg sem említi a magyar festő nevét. Berlini működésével csak ujabban találkozunk, elsősorban az 1700 körüli évek udvari festészetéről s annak szereplőiről szóló áttekintésekben.

47 Közülük legjelentősebbek azok a Helmut Börsch-Supantól származó közlések, amelyek két kép attribúciójával egészítették ki a festőnek ezt a művekkel és dokumentumokkal kevésbé képviselt időszakát.

48 Minthogy az egyik képet korábban Pesne munkái közé sorolták, a meghatározás az első példa volt a két életmű esetenkénti átjárhatóságára és a Mányoki-ceuvre javára történő elvitatás lehetőségére. Drezdában, működésének egyik legfontosabb helyszínén és életművének történeti szempontból legjelentősebb gyűjtőhelyén Mányoki jó ideig mintha a megérdemeltnél kevesebb figyelmet kapott volna - legalábbis ami műveinek kiállításokon való megjelenését illeti. így a drezdai udvar egykori festőjének még csak a nevét sem említi az a kiállításkatalógus, amely „Barock in Dresden" címmel II. és III. Ágost uralkodásának idejét és művészetét fogja át.

49 Tevékenysége és a drezdai udvar számára készült művei csak a két uralkodó korának udvari portréfestészetéhez kapcsolódóan kerültek előtérbe, elsősorban Harald Marx munkáiban. Marx Louis de Silvestre-ről szóló monográfiájában a szász udvarban foglalkoztatott kortársak kapcsán egy rövid, életének és drezdai működésének adatait tartalmazó bekezdést szentelt Mányokinak.

50 Részletesebben ír róla a drezdai barokk arcképfestésről szóló átfogó tanulmányában, amelyben pályájának - elsősorban Hagedorn munkájára támaszkodó - méltatása mellett kitér a pályatársak (Antoine Pesne, Andreas Möller) és Mányoki festészetének találkozási pontjaira - elsősorban a festőre gyakorolt hatásuk szempontjából, míg egy későbbi munkájában három Drezdában őrzött műve bemutatása során foglalta össze a művész életrajzát és festészetének jellemzőit, működésének drezdai és berlini idejét hangsúlyozva.

51 Elsősorban Mányoki alig megfogható udvari tevékenységének ismerete szempontjából van jelentősége Gregor J. M. Weber újabban megjelent tanulmányának, amelyben a hajdani Türkisches Palais Mányoki egyik festményét is magában foglaló panneau-díszítésének rekonstrukcióját és ikonográfiái feldolgozását végezte el. Elemzése alapján új összefüggésben kaphatunk képet a festő udvari feladatairól, illetve egy adatként korábban kevéssé értelmezhető munkájáról.

52 A pár éve, 1997-ben „Unter einer Krone..." címmel Varsóban és Drezdában megrendezett nagyszabású kiállítás, amely Lengyelország és Szászország közös történetének időszakát dolgozta fel, és jelentőségének megfelelő teret adott az Erős Ágost- és III. Ágost-kori udvari kultúra és művészet eredményeinek mindkét rezidenciális székhelyen, elsősorban a varsói udvar számára készült, s ma Lengyelországban található munkáin keresztül mutatta be Mányokit.

53 Életművének ismeretéhez a lengyel kutatás ez alkalommal a Nemzeti Múzeumból kiállított portrék olykor téves meghatározásokat korrigáló szócikkeivel, elsősorban pedig egy Mányoki munkájaként korábban ismeretlen, igen kvalitásos portrépár közlésével (Pszczyna, Múzeum Zamkowe) járult hozzá a festő munkái iránti több évtizedes visszafogott érdeklődést követően. Mindeddig ugyanis inkább csak a Silvestre-hez, illetve Pesne-hez kapcsolódó kutatás érintette a Mányoki-életművet, ami a Pesne-attribúciók esetében Lázár téves meghatározásainak korrigálását jelentette.

54 Pedig a varsói Nemzeti Múzeum gyűjteményi katalógusa 12 művet közöl a festő a neve alatt,

55 igaz, némelyik 20. század elejéről származó Mányoki-attribúcióját

56 épp a fent említett katalógus szerint, mára a lengyel kutatás sem fogadja el. Végül röviden ki kell térnünk azokra az időről időre felbukkanó életrajzi pontatlanságokra, illetve tévedésekre, amelyeknek egy része a Mányokival kapcsolatos ismeretek ma is meglévő bizonytalanságát jelzi. Ez tapasztalható a varsói Nemzeti Múzeum angol nyelvű gyűjteményi katalógusában, amelynek mindössze kétsoros életrajza Mányokit „cseh festőnek" mondja,

57 vagy a lengyel barokk arcképfestészet legújabb képes összefoglalásában, a „Közép-európai barokk éve" alkalmából 1993-ban rendezett varsói kiállítás angol nyelvű kiadványában, amelyik a 19. századi életrajzok tévedését elevenítve fel, Largillière párizsi tanítványai közé sorolja a festőt.

58 Más eredetűek azok a szlovák művészettörténeti irodalomban előforduló tendenciózus tárgyi „tévedések", amelyekből esetenként Mányoki magyar származásának megkérdőjelezése is kiolvasható.

59 Ezeknek a kiindulópontja egy alapvetően félreértett levéltári bejegyzés, amelyben a festő neve 18. századi írásmód szerint - úgy tűnik, szlovákosan hangzó - „Manocky"-ként szerepel (szóvégi i-nél akkoriban szokásos y-nal írva, lásd A. 118.), továbbá egy ugyanez alkalommal útjára indított „új" születési hely, Ipel'sky Sokolec,

60 (18. szá-