Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)
KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK
lata, illetve felhasználása létezik: 1. Lukas Kilian metszete, 1608 (adatait lásd fent). - 2. A Kilian-metszet másolata; cinklemezre festve, 40,3 x 26,5 cm, jobbra lent Martin, St. Blasien-i apát címerével és monogramjával: n M(artinus) A(bbas)". Az apát, aki 1596 és 1628 között töltötte be ezt a hivatalt, több festmény másolatát megrendelte Hans Bocktól, illetve fiaitól, így lehetséges, hogy ez a másolat is az ő kezüktől származik (Zimmer 1971, 83). St. Paul (Karintia), Stiftgalerie. - 3. Kilian metszetének másolata, ismeretlen festő; vászon, mérete nem ismert. Überlingen, Münster, az ún. „Glöckleraltar" főképe, 1611 körül. - 4. Kilian metszetének másolata François Reyfftől, 1620 körül; vászon, 224 x 180 cm. Fribourg (Svájc), székesegyház. - 5. Szabadabb másolat Kilian metszete után, ismeretlen festő kezétől; technikai adatok nem ismertek. Freiburg i. Br., a Münster kerengőjében. - 6. Talán Hans Panitz másolata a sebnitzi (Szászország) Szent Péter és Pál-templomban, 1621. - 7. Jakob Hel másolata, Dormitz (Tirol) templomában, 1621.-8. Magyarországi festő másolata „Ion. Fridericus We[..." jelzéssel, talán a Martin apát készíttette példányról (?), 1628; vászon, 132 x 96,5 cm. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, ltsz. 84.7 M. - 9. Tányér díszítése a Kilian-metszet szabad felhasználásával; az ittingeni karthauzi kolostorból. Frauenfeld, Thurgauisches Museum. - 10. A kompozíció relief változata az ingolstadti Garnisonkirchében. F. E. OK 1897 965. sz.; Peregriny 1909, 440, 517, 844; Pigler 1954, 180; Pigler 1967, 306. 28. Lórántffy Zsuzsanna állítólagos képmása 17. század Fa, olaj; 59 x 47,5 cm Jankovich Miklós gyűjteményéből. A gyűjtő özvegye, Hauch Rozália ajándékozta 1846-ban a Nemzeti Múzeumnak. Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 38 A vékony fatáblára festett kép a Nemzeti Múzeum Képtárának első kiállításán is mint Lórántffy Zsuzsanna portréja szerepelt (Ligeti), vagyis elfogadták hagyományos meghatározását. Hiteles arcképnek tekintették, és hamarosan kőrajzokon is népszerűsítették; amihez persze hozzájárult, hogy Lórántffy Zsuzsannáról más portré egyáltalán nem volt ismeretes. Az arckép hitelességének kérdése csak jóval később vetődött fel. Zichy István részletes tanulmányában azt igyekezett bizonyítani, hogy az arckép 16. századi minták felhasználásával készült 19. századi hamisítvány. Ervei között döntő volt a képen látható címer pontatlansága, sőt téves volta. A kép friss restaurálása során azonban egyértelművé vált, hogy nem 19. századi hamisítvánnyal állunk 28 szemben - ami persze nem érinti azt a kérdést, hogy az ábrázolt arcvonásai hitelesek-e. Lehetséges, hogy valóban csak a 19. századi történeti hagyomány tartatja még mindig Lórántffy Zsuzsanna portréjának ezt a női arcképet. B. B. Ligeti 1870, 9., 1. sz.; Peregriny 1909, 440, 559-560, 856; ZICHY ISTVÁN: Lórántffy Zsuzsanna állítólagos arcképe. Budapest 1943; BASICS BEATRIX: Lórántffy Zsuzsanna portréi. In: Erdély és Patak fejedelemasszonya - Lórántffy Zsuzsanna, I—II. Szerk. TAMÁS EDIT. Sárospatak 2000, 217-221. 29. Absolon Dániel képmása 17. század Vászon, olaj; 97 x 79 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 86. sz.: „Danielis Absolon Késmarkiensis Hungari, rerum Emerici Tököly apud Galium et Turcam Procuratoris, expost vero Cancellarii, coaeva effigies in tela depicta; sine circumferentia. Obtenta Eperiesino e collectione Samuelis Székely de Doba." Budapest, Magvar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 46 Absolon Dániel az 1670-es években Apafi Mihály szolgálatában állott, majd a Portán (1672), a lengyel királynál
