Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

OK 1897, 841. sz.; TÉREY, GABRIEL VON: AUS der Nationalgalerie in Budapest. In: Kunstchronik N. F. 10 (1898-1899), 100; ALDENHOVEN, CARL: Geschichte der Kölner Malerschule. Lübeck 1902; Térey 1906, 315., 683. sz.; Peregriny 1909, 445, 501, 839; Térey 1924, 164-165; Entz 1939, 182., 135. kép; Stange 1934-1961, V, 62; Pigler 1954, 553; RINGBOM, SIXTEN: Icon to Narrative. The Rise of the Dramatic Close-Up in Fifteenth Century Devotional Painting. Âbo 1965, 94-95; Pigler 1967, 426-427; VÉGH JÁNOS: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest 1967, 23. kép; Stange 1967-1978, I, 80., 24. sz.; Deutsche Kunst der Dürer-Zeit. (Kiáll, kat., Albertinum) Szerk. SCHMIDT, WERNER. Dresden 1971, 240., 442. sz.; URBACH, SUSAN: Research Report on Examination of Underdrawings in some Early Netherlandish and German Panels in the Museum of Fine Arts. In: Le dessin sous-jacent dans la peinture. Colloque, VI. Infrarouges et autres techniques d'examen. Szerk. VEROUGSTRAETE-MARCQ, HÉLÈNE-VAN SCHOUTE, ROGER. Louvain-la-Neuve 1987, 46; SZMODIS-ESZIÁRY, ÉVA-URBACH, SUSANNE: Middeleeuwse Nederlandse Kunst uit Hongarije. (Kiáll, kat., Rijksmuseum Het Catharijneconvent) Utrecht 1990, 48-49., 26. sz.; NÜRNBERGER, ULRIKE: The Late Medieval Workshop of the Master of the St Bartholomew Altar. An Investigation of Underdrawings and Paintings. Diss. Indiana 1997, 423-438., IIa. sz.; NÜRNBERGER, ULRIKE: On the Working Methods of the Master of the St Bartholomew Altar. In: Le dessin sous-jacent et la technologie dans la peinture. Colloque, XII. La peinture dans les Pays-Bas au 16e siècle. Pratiques d'atelier infrarouges et autres méthodes d'investigation. Szerk. VEROUGSTRAETE, HÉLÈNE-VAN SCHOUTE, ROGER. Leuven 1999, 281-282; SANDER, JOACHIM-BRINKMANN, BODO: Deutsche Gemälde vor 1800 im Städel. Illustriertes Gesamtverzeichnis. Frankfurt a. M. 1999, 62; Genie ohne Namen. Der Meister des Bartholomäus-Altars. (Kiáll, kat., Wallraf-Richartz-Museum) Szerk. BUDDE, RAINER-KRISCHEL, ROLAND. Köln 2001, 116. sz. és passim. lia A három táblakép egy Szent Szaniszló legendáját elbeszélő szárnyasoltárhoz tartozott, a mérművek lenyomata és az aranyháttér alapján az oltárszárnyak belső oldalát díszítette. A szent tisztelete Lengyelországban és Magyarországon egyaránt elterjedt. A Szepességen két templomról tudunk, amelyik Szaniszló tiszteletére volt szentelve (Pongrácfalva, Frigyes vágása), Lengyelországból több, legendáját bemutató oltárkép is ismert. A képek ahhoz a szepességi irányzathoz kapcsolódnak, amelyet az 1499-es dátumú szepeshelyi Mária koronázása oltár kitűnő festője képvisel. 11. Oltárszárnytöredékek Szent Szaniszló legendájának jeleneteivel a: Szent Szaniszló vértanúsága b: Csoda Szent Szaniszló ereklyéjénél (A megláncolt Péter megszabadítása) c: II. Boleszló király halála 1500-1510 Fenyőfa, tempera, arany; a: 83 x 79,5 cm, b: 83 x 79,5 cm, c: 83 x 77,5 cm Restaurálta Hódi Györgyné Liber Gizella (a), Pernek István (b), illetve Borbás Tiborné (c), 1971 A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós g)óíjteményéből. Az Inv. Imag. nem tartalmazza őket, vélhetően az 1838-ban összeíratlanul maradt táblák között voltak. 1894 előtt kerültek át az OK-ba, onnét 1906-ban a SzM-ba, majd a RMGy anyagával 1973-ban a MNG-ba. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: a: 910, b: 901, c: 906 11b