Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

van a budapesti tábla (és az említett Szent Péter-ábrázolás) is. A Szent Pál apostolt egyszerű eszközökkel bemutató, csak attribútumait: a könyvet és a kardot - melynek vörös színe hangsúlyosan utal az apostol mártíromságára - felvonultató, komoly méltóságot árasztó ábrázolása, a finom festésmód és a színek átgondolt harmóniája a Jankovichgyűjtemény gyöngyszemévé avatják a táblaképet. F. E. Pulszky 1888, 24., 178. sz.; OK 1897, 178. sz.; Térey 1906, 9., 17. sz.; Peregriny 1909, 451, 476, 825; Térey 1924, 97; Fenyő-Genthon 1928, 86, 88; PIGLER ANDOR: Országos Szépművészeti Múzeum. A Régi Képtár katalógusa. Budapest 1937, 160; Entz 1939, 181, 183; Pigler 1954, 346; Pigler 1967, 410; VÉGH JÁNOS: XV. századi német és cseh táblaképek. Budapest 1967, 30. sz.; Stange 1967-1978, II, 186., 823. sz. 9. Krisztus siratása 15. század utolsó negyede Németországi festő Fa, tempera; 52,4 X 41,1 cm Jankovich Miklós első gyűjteményéből. Inv. Imag., 43. sz.: „Unctio Jesu e cruce deposití per Josephum ab Arimathia, adstantibus feminis. - Opus vetustissimae scholae Germanicae, tabulae ligneae adpictum; in circumferentia lignea leniter inaurata." A MNM-ból 1877-ben került az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: 824 A kisméretű fatáblát mindig német festő műveként tartották számon, már a Jankovich-féle leltárban is. „Az 1877. jul. hó 9-12. közt áttett festmények jegyzéké"-ben, a 239. szám alatt „Ismeretlen festő: Krisztus levétele a keresztről" megjelöléssel találkozunk vele (Peregriny, 844). Az Országos Képtár 1897-es katalógusa 16. századi német festő műveként ismerteti. A Széchényi Általános Képtár lajstromában a 41. sz. alatt, mint „Ismeretlen festő: Krisztus megkenetése" (uo., 439), a leíró részben azonban már mint „Német festő. A XVI. századból" Krisztus siratása-képc szerepel (uo., 499). Időbeli besorolását tekintve az egyetlen az 1924-es Térey-féle katalógus, mely a 17. század elejéről valóként közli, ez azonban alighanem sajtóhiba csupán, hiszen az előző (1918-as), szintén Térey által kiadott katalógus - és előtte, illetve utána valamennyi más katalógus is - mint 16. század eleji képet említi. Térey az első, aki a kép szerzőségét pontosítja; a bajor iskolába sorolja be, és ezt a meghatározást azóta is átvette minden újabb kiadású katalógus. Garas Klára Hans Pleydenwurff műhelyéből származtatja a képet, s keletkezését az 1470-es évekre teszi, míg Alfred Stange osztrák mester művének tartja a 16. század elejéről. 9 Régóta ismeretes a kompozíciónak egy másik változata, mely a salisburyi Wilton House-ban található. A Pembroke grófok gyűjteményébe tartozó táblát sokáig egy bizonyos Jarenus nevű ismeretlen mesternek tulajdonították az egyik férfialak kezében tartott tábla téves olvasata alapján, azonban már a 19. század 70-es éveiben fény derült a tévedésre. Akkor alsó-rajnai mester németalföldi hatás alatt készült képének vélték (Woltmann, 1879), későbbi attribúciók szerint nürnbergi mester műve (Friedländer, 1906), illetve délnémet festő 1500 körül készült képe (Houben, Davies) (1. részletesen: A Catalogue of the Paintings & Drawings in the Collection at Wilton House. Salisbury, Wiltshire. Szerk. [HERBERT], SIDNEY, (16th Earl of Pembroke). London-New York 1968, 74-75., 194. sz., 36. tábla). A Szépművészeti Múzeum kis fatáblája nem a salisburyi kép replikája. Míg a figurális kompozíció csaknem pontos egyezést mutat a két képen, a háttér sok részletben különbözik. A budapesti képen a háttér jelenetei (a latrok levétele a keresztről és a sírbatétel) és a tájháttér, illetve városkép részletezőbb, több mesélőkedvről tesz tanúbizonyságot: láthatjuk pl. a Krisztus holttestét a sírhoz vivő alakok csoportját is, míg a Wilton House-beli képen csak a nyitott sír szerepel néhány mellékalakkal. A festmény a korban használatos sztereotípiák kompilációjának tekinthető. Ilyen általánosan használatos motívumok például a következők: a mindkét kép jobb szélén térdelő nőalak, melynek előképe alighanem egy keresztfát