Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

MNG 1984, 68. sz. (TÖRÖK GYÖNGYI); Pannónia regia 1994, X-19. sz. (POSZLER GYÖRGYI); Történelem-kép 2000, 11-19. sz. (POSZLER GYÖRGYI) 8. Szent Pál 15. század utolsó harmada Ulrich Mair Fenyő, tempera; 91 x 44,5 cm A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az Inv. Imag. nem tartalmazza, vélhetően az 1838-ban összeíraüanul maradt táblák között volt. 1875-ben került át az OK-ba, 1906-ban pedig a SzM-ba. Budapest, Szépművészeti Múzeum, Régi Képtár, ltsz.: 178 A valamikor oltár részét (szárnyát?) képező fatábla pontos leírása nem szerepel a Jankovich-leltárban, csak a záradékban (az ún. Observátlóban) általánosságban említett 15-16. századi, illetve magyarországi eredetű oltártáblák közé tartozónak gondolhatták. Azt azonban, hogy a gyűjtemény része volt, mindig is számon tartották. „Az 1875. június 30-diki kiegészített átvételi lajstrom"-ban a 192. szám alatt, mint „Ismeretlen festő: Régi oltári ajtószárny (Jankovich M. gyűjteményéből)" szerepelt (Peregriny, 825). A Széchényi Általános Képtár lajstroma és leíró része azonban már egyaránt magyarországi festő 15. század végéről származó képének tartja (uo., 451, 476). Ugyanez a meghatározás áll az Országos Képtár, illetve a Szépművészeti Múzeum Térey-féle katalógusaiban is. Fenyő Iván és Genthon István cikke felvetette egy német festő szerzőségének lehetőségét, mégpedig ifj. Rueland Frueaufét, ez a javaslat azonban nem bizonyult helyesnek. A kép ma általánosan elfogadott attribúciója elsőként Pigler Andor 1937-ben kiadott Régi Képtár-katalógusában jelent meg. Az attribúció alapja Ernst Buchner 1925-ben megjelent cikke volt (Zur Kemptner Malerei der Spätgotik. In: Das Schwäbische Museum 1 [1925], 157-186, különösen: 170-185), mely néhány, Ulrich Mair nevéhez köthető oltárképet, illetve -szárnyat közöl, köztük egy Szent Péter apostolt ábrázoló táblát is (akkor Leopoldskron, Max Reinhardt gyűjteménye). Bár az a miénknél jóval nagyobb (146 x 63 cm) - tehát nem összetartozó darabokról van szó -, a kép felépítése csaknem teljesen azonos a Szépművészeti Múzeum Szent Pál apostolt ábrázoló táblájáéval. Mindkét kép Martin Schongauer akkoriban közismert és felhasznált metszeteire vezethető vissza (a budapesti képé a B. 45. számúra), melyek nemcsak önálló művekként, hanem sok másolatban és variációban is elterjedtek. Az aranyozott háttér ornamentális díszítésének mintázata a két táblán szoros rokonságot mutat; a kockás kőpadló is, amelyen a két apostol áll, ugyanolyan, s az alakok megfogalmazása is azonosnak mondható. Az egyetlen eltérés a Szent Pál mögötti vörös brokát, mely a Szent Péter-szárnyról hiányzik. 8 Ulrich Mairról igen keveset lehet tudni. Neve először a wernigerodei Feudalmuseumban őrzött oltárszárny keretének feliratán a 20-as években bukkant fel: ,,..]ar[....] CLXXXIII haht ulrich mair mahler von kempten dise fligel gemahlen". írásos forrás rá vonatkozóan ezen kívül alig akad. 1468-ban és 1477-ben említik mint kempteni polgárt, 1478-ban Ravensburg város számadásaiban szerepel. Ebben a városban lakott 1482-től a szobrász Jakob Ruß házában - vélhetően az ő műhelyében tevékenykedett. Több forrásban nem találunk róla említést; valószínűleg már az 1500-as évek elején meghalt (Stange 1967-1978, II, 185-186). A művészettörténeti kutatás ma mindössze nyolc képet tart számon Ulrich Mair saját kezű műveként, s ezek között