Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

KATALÓGUS - I. FESTMÉNYEK ÉS FARAGVÁNYOK

Két oldalán festett, utóbb szétfűrészelt oltárszárnytöredék a: Jézus születése b: Ábrahám és Izsák az áldozati helyre vezető úton 1480 körül Jegenyefenyő, tempera, arany; egyenként 90 x 66 cm 1960-ban fűrészelte ketté Majhen Menyhért; parkettázva; restaurálta Kovács Zsuzsa, 1975 A múzeumi hagyomány szerint Jankovich Miklós gyűjteményéből. Az Inv. Imaß. nem tartalmazza, vélhetően az 1838-ban összeíratlanul maradt táblák között volt. 1898-ban került át az OK-ba, onnét 1906-ban a SzM-ba, majd a RMGy anyagával 1973-ban a MNG-ba. Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, Régi Magyar Gyűjtemény, ltsz.: 1641 Az oltárszárny egykori belső aldalán a Jézus születése-jelenet festett része jó állapotban maradt meg, de Mária aranybrokát köntöse és nimbusza erősen sérült, a tábla felső részén pedig teljesen hiányzik az aranyháttér. Ez utóbbinak jelenleg fehér krétaalapozása zavaró kontrasztként hat a jó kivitelű festmény aprólékosan kidolgozott tájháttere mögött. Mária babaszerű arca a század első fele szépségideáljának hatását tükrözi, de a csecsemő Jézus kéztartásának és a térdelő Szent József gyertyát óvó mozdulatának a németalföldi művészetben gyökerező realisztikus ábrázolása és különösen a drapériastílus a korai datálást nem teszik lehetővé. A márványoszlop csúcsfényei - akárcsak a mélyen árnyékolt drapériaredők - a kép festői kvalitását dicsérik. Bár a Szent József ácsmunkájára utaló balta és a Betlehem jelzésére szolgáló antik márványoszlop gyakran előfordul, képünkhöz hasonlóan hangsúlyos ábrázolása kiváltképpen aló. század eleji sváb művészetben volt kedvelt. A kép egykori hátoldalát, mely ószövetségi jelenetet ábrázol és az oltár csukott állapotában volt látható, nem a Krisztus születése-jelenet festője készítette. A rőzsét cipelő Izsák Krisztus keresztvitelének, Izsák feláldozása pedig a Keresztrefeszítésnek a tipológiai előképe. Képünk ikonográfiája és kompozíciója is mutatja, hogy eredetileg egy bal oldali oltárszárnyon foglalt helyet, egy passiósorozaton belül, a fent említett összefüggésben. Ószövetségi jelenet hasonló tipologikus elhelyezésére a felvidéki és erdélyi oltárok között egyaránt találunk példát. A jelenet maga az ókeresztény művészet óta kedvelt, Izsák feláldozásának és a Keresztrefeszítésnek legkorábbi tipologikus szembeállítása a Klosterneuburgi oltárról ismert (12. század második fele), a tipológiai rendszert a Biblia pauperumok és a Blockbuchok dolgozták ki és népszerűsítették (vö. LUCCHESI PALLI, ELISABETH: Abraham. In: LCIl

y 19-35). A festmény a bibliai szöveghez hűen illusztrálja az eseményeket: „Vevé ezért Ábrahám az égő áldozathoz való fákat, és feltévé az ő fiára, Izsákra, ő maga pedig kezébe vevé a tüzet és a kést, és mennek vala ketten együtt" (Ter 22,6). A festő igen ügyesen ábrázolta a rőzsét cipelő Izsá-