Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz; 420 x 263 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „Varsány", feliratok ceruzával: j. f.: „(Fehérváry gyűjt.)", j. 1.: „Csont mű, domború", a tárgy fölött: „XIV.", a szignó fölött: „4 f." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAL, K 1220/28/6 A darab Josef Daniel Böhmhöz kerülése előtti provenien­ciája nem ismert; Fejérvár)' 1846. május 27-én fizette ki neki (1. RJ, vö. Verz. Slg. Fej., Elfenbein Gegenstände, Mittelalterliche, 6; Henszlmann 1853, 673. sz.; Pulszky 1856, 49., 48. sz.). A rajz szép és pontos, a lófejek kopottságát érzékelteti, de az alakok arcvonásait kicsit megélesíti. Közöleden Az ábrázolt tárgy ma a liverpooli városi múzeumban, 1. Gibson 1994, 40. sz.; GIBSON, MARGARET T.: Trough the Looking Glass: a Gothic Ivory Mirror Case in the Liverpool Museum. In: The Chauser Review 21 (1986), 213-216; L'art de temps des rois maudits. Philippe le Bel et ses fils 1285-1328. (Kiáll, kat., Galeries nationales du Grand Palais) Szerk. GABORIT-CHOPIN, DANIELLE. Paris 1998, 95. sz. (GABORIT-CHOPIN, DANIELLE) Sz.12. Dombormű a trónoló VI. Henrik angol király ábrázolásával Hamisítvány, valószínűleg 19. század első évtizedeiben készült Papír, ceruzával kihúzott ceruzarajz; 420 x 264 mm; jelezve ceruzával, j. 1.: „Varsány", feliratok ceruzával: j. f.: „(Fehérváry gyűjt.", j. 1.: „domború csont mű", a tárgy fölött: „XVII." Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Könytvára, Kézirattár, jelz.: MTA, Archaeologiai Bizottság egyéb iratai; RAL, K 1220/28/9 A faragványt Fejérváry Gábor 1844-es itáliai útján, Velen­cében vette Antonio Sanquiricótól (RJ, 1844. júl. 15.: „2. Diptiche von Philoxenus u: englische von San Quirico"). Nyilvánvalóan - és csakúgy, mint Philoxenus konzul diptichonjának vele együtt vett táblája - hamisít­vány; s nem is tartozik a nagyon szofisztikáit hamisítvá­nyok közé. Ha a rajz teljes méretű, akkor a darab kicsivel kisebb le­hetett, mint a későantik konzuláris diptichonok táblái (252 x 90 mm). Szegmensívbe hajó csúcsíves záradékú, és a tábla alsó szélének hasasodása alapján ítélve domború lap, amely talán nem is elefántcsontból, hanem a többi Velencében vásárolt hamisítványhoz - és az újkori máso­latokhoz és hamisítványokhoz általában - hasonlóan az elefántcsont szokásos pótanyagából, ún. halcsontból vag)' bálnacsontból faragták. A lap baldachin alatt trónoló uralkodót ábrázol. A ke­rek arcú, merev vonású, rövid hajú fejen abroncskorona ül, ennek liliomai közé elöl középen náluk magasabb ke­reszt illeszkedik. A hosszú alsóruhát és a mellen középen összefogott köpenyt viselő alak ölébe ejtett kezei közül jobbjában hosszú szárú, leginkább laternára emlékeztető fejű jogart, baljában hosszú szárú keresztben végződő or­szágalmát tart, lába alatt díszes podeszt leveles medail­lonokkal és csúcsos ívsorral. A főalak két oldalán egy-egy álló alak: bal oldalon kezében meztelen kardot hegyével felfelé tartó katona hegyes sisakban és páncélján kámzsás fegyverköpennyel; a jobb oldalon pedig egy apródszerű­en öltöztetett alak kezében csukott könyvvel. Felettük gazdagon tagolt fiálékban egy-egy négyeit, üres címer­pajzs. A fiálék fölött, a főalak baldachinjának kétoldalán látható ügyetlen, gótikusnak szánt betűkkel rótt feliratot a gyűjtemény katalógusai a következőképpen közölték: „Hinricus Dei gra. Ang. et Fra. Domi. Hiberni". A bal oldalon „Hinricus" a rajzon is olvasható, a jobb oldalon viszont csupán összesen öt betű, amibe nag)' jóindulattal a „DEIGRA" esetleg beleolvasható. A szöveget tehát vagy sok fantáziával egészítették ki olvasói, vagy Varsányi nem rajzolta le egy második sorát. Arra, hogy a rajz eset­leg nem teljesen befejezett, még egy jel utal: a tárgy min­den leírása határozottan állítja, hogy a két címerpajzsban Franciaország, illetve Anglia címere látható, a rajzon azonban ezek üresek. A darab alsó sávjában lábazatszerú háromtáblás tagolás, mindegyikben egy-egy négykaréjos motívummal. A kéziratos katalógusban V. Henrik király ábrázolásá­nak tartották ( Verz. Slß. Fej., Elfenbein Gegenstände, Mittel­alterliche, 5), Henszlmann Imrének 1853-ban semmilyen kételye nem volt a tárgy eredetiségét illetően és egy olyan dicsérő jelzőt használt minősítésére, amely ma biztosan nem jutna eszünkbe a darab láttán: elegáns műnek nevez­te. Az ábrázolt itt már VI. Henrik (1421-1472; király: 1422-1461 és 1470); az azonosítás az ábrázolás közel egykorú angol uralkodók pecsétképeivel való hasonlósá­gára támaszkodott (Henszlmann 1853, 683. sz.: „The casts of the seals of Edward TV and Richard III belonging to that period, leave no doubt that the represented monarch is the unfortunate Henry VI. 15th century. Elegant workmanship"). Az 1853-as kiállításról beszámoló John Obadiah Westwood szószerint elismételte a katalógus mondatait (The carved Ivories of the Fejérvári Museum. In: The Athenaeum, 23. July 1853., 893-894). Pulszky Ferenc 1856-ban ugyanígy szólt, kiegészítve azzal, hogy a felirat „kései és ízléstelen" hozzátétel (Pulszky 1856, 50., 69. sz.: „The inscription - »Henricus Dei gra. Ang. et Fra. Domi. Hiberni« - is certainly a later and tasteless addi­tion, not originally belonging to the relief). Az, amit Henszlmann és Pulszky is a tárgyat hitelesítő és datáló rokonságként nyugtázott, vagyis az ábrázolás ikonográfiái hasonlóságát IV. Edvárd és III. Richárd ki­rály pecsétjeivel, minden bizonnyal fordítva igaz: a hami­sító pecsétképek felnagyításával dolgozott. Ez a „hiteles

Next

/
Thumbnails
Contents