Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

SZENTESI EDIT: Egy másik gyűjtemény. Varsányi János rajzai Fejérváry Gábor elefántcsont faragványairól

zok készítőjüknél maradtak, egyetlen magyarázat kínálkozik: ezek nem a kész, befejezett, a megbízónak átadandó művek, hanem - tegyük hozzá: több különböző - munka közbeni állapot dokumentumai. Ugyanakkor nem is ígyúgy odavetett vázlatok. A rajzok túlnyomó többsége kétféle - egy vékony fehér, illetve egy kicsit vastagabb és kékesebb - papír (nagyjából egyforma méretű) lapjaira készült; mindkettőtől eltérő - és egymástól is különböző méretű - hártya- és rajzlapokon csupán néhány van. A rajzoló a tárgyakat (amennyire ez rendszeres azonosításuk nélkül megítélhető) többnyire természetes nagyságukban ábrázolta - a ma ismert őrzési helyű elefántcsont faragványok közül valamennyit -, és így sok hosszadalmas méricskélést takarított meg azzal, hogy a méretátvitel egy részét - lévén szó nem művész, hanem műszaki képzettségű emberről, természetes módon - körzővel végezte, különösen az erre alkalmasabb domborművek rajzolásakor. Erről apró lyukacskák tanúskodnak a lapok egy részén, elsősorban a tárgyak sarkainál, illetve íves formák középpontjában - például az elefántcsont domborműveket ábrázoló lapok szinte mindegyikén. A rajzok többsége finom ceruzavázlat, amelyet ceruzával, néhány esetben tollal húzott ki a rajzoló, s a rontott- és segédvonalak jórészét többnyire kiradírozta. (A korrigált elrajzolások némelyike olyan jellegű, például tárgyak magassága, öblösödésének mértéke, egyes testrészek helyzete, ami kizárja, hogy ezek a rajzok más rajzokról készült másolatok lehetnének.) A lapok egy kisebbik részén a tárgyak árnyékolása is elkészült - az elefántcsontokat ábrázolók jó része ilyen - vagy legalább elkezdődött; három lapon pedig a tárgyak rajza - a zöldesre patinázódott bronzot érzékeltetendő - egyetlen színt használó akvarellel van kifestve. A rajzok nagyon pontosak, többnyire a tárgyak apró sérüléseit, az anyag repedéseit is feltüntetik, és rendszeresen csupán abban térnek el az eredetiektől - már amennyire alkalom kínálkozott az összevetésre -, hogy a rajzoló finoman, úgymond visszaélesítette az eredeti tárgyakon sokszor kopott legkiemelkedőbb felületek közül az emberi arcok vonásait. Itt viszont a rajzoló azonnal elárulja saját ideálját: kerek arcú, alacsony és lapos homlokú, pisze orrú, közel álló, kis szemekkel ábrázolt „csinos fiatalember" válik a figurákból. Ez mindazonáltal az itt kiállított lapokon, minthogy többségükben domborművek ábrázolásairól van szó, nem föltűnő: Varsányi gyenge pontja a szabadon álló alakok térbeli mozgatása - s ez ismét adódik abból, hogy műszaki és nem művészképzettségű volt -, tehát a körszobrok ábrázolásával kevésbé boldogult, sőt néha már az öblös edények vagy ívelt talapzatok perspektivikus rövidülésben való ábrázolása is okozott neki némi gondot. Általában ragaszkodott a szembe- (vagy hátul-) nézethez, a mozgásban, vagy egyszerűen csak behajlítva megformált testrészeket: előrenyújtott vagy felemelt kezeket, ülésmotívumnál a lábak részeit, ízülettől ízületig csupán egymás mellé sorolja szinte síkba kiterítve ábrázolja. Mindezzel együtt rajzai jóval többet és nehezebbet nyújtanak a pontos ábrázolásnál: képesek érzékeltetni az eredeti mű jellegét és stílusát. A lapjain látható tárgyak jelentős része a bronzok közé tartozik: ismét a prehistorikus leletektől az indiai-távolkeleti darabokon át az antik szobrocskákig és használati tárgyakig. Legtöbbjüket Fejérváry vélhetően 1844-es itáliai útján vásárolta. Távol-keleti rézszobrok, dél-amerikai, szerpentinkőből készült faragvány, bizánci (?) festett üvegtöredék ábrázolása mellett éppen az itt kiállított sorozat nyújtja keresztmetszetét a gyűjtemény egy, a Liber Antiquitatisban egyáltalán nem képviselt jelentős tárgycsoportjának, az elefántcsont faragvány oknak: egy akkor etruszknak, ma 4. századi egyiptominak tartott lap és két ma is etruszk műként számon tartott lapocska után késő antik, bizánci és középkori faragványok sorát egy kis távol-keleti szobor zárja. A Liber Antiquitatis és a Varsányi-rajzok között kevés az átfedés, és a stíluskritikus nagyobb balszerencséjére a kevés többsége is a mára elveszett, csak fényképről ismert Liber Antiquitatis-táblákra esik. Mégsem - már csak Fejérváry nagy összegű kifizetése okán sem - kerülhető meg az a feltevés, hogy Varsányié a „harmadik kéz", amelyik a Liber Antiquitatisba akvarelleket készített - kérdés, hogy mennyit és melyeket. Rómer Flóris úgy tudta, hogy az album nagyobbik része Varsányi műve - de Rómer nem volt tanúja az 1840-es évekbeli eperjesi történéseknek, és nem ismerte a fiatal bécsi művészeket. Pulszky viszont emlékirataiban csupán a két bécsiről szólt az album készítőiként ő akkor nem volt jelen, amikor Varsányi dolgozott. Mindent egybevéve kézenfekvő feltételezés, hogy a Varsányi által az akadémiának adott rajzok nagyobbik része a nagy akvarellalbum további kiegészítését, sőt folytatását készítette elő. Kiegészítését további 1844 utáni szerzemények ábrázolásaival és folytatását - mint azt az itt bemutatott anyag tanúsítja - egy olyan tárgycsoport képeivel, amely noha a gyűjtemény legjelentősebb részei közé tartozott, úgy tetszik, nem került terítékre az 1840-es évek első felében. De még e kézenfekvőnek tűnő következtetés levonásában is óvatosságra int, hogy a korán Fejérváryhoz került elefántcsontok közül a gyűjtemény legfontosabb - és legdrágábban vett - darabjai sem szerepelnek Varsányi rajzain, hogy csak a leghíresebbeket említsük, a Viczay Mihály gyűjteményéből 1834-ben (RJ, 1834. július 8.) vásárolt két csúcsmű, a 400 körül Rómában faragott Asklépios és Hygieia-diptichon, avagy ahogyan első ismert újkori tulajdonosáról, a firenzei Gaddi családról a 19. század első felében nevezték, a Gaddi-diptichon (Gibson 1994, 5-6. sz.), illetve az 513-as év konzuljának, Taurus Clementinusnak Konstantinápolyban faragott diptyehonja (Gibson 1994, 8. sz.). Az elefántcsontokat ábrázoló akvarellek azonban - mai tudásunk szerint - már nem kerültek az albumba. Fejérváry Gábor halála miatt - vagy esetleg más okból a lapok elkészítése félbemaradt. A ma is a műfaj legfontosabb emlékeiként számon tartott kulcsdarabok ábrázolásai mellett három hamisítvány rajzai is láthatók. Ezek különleges érdekességét termesze -