Mikó Árpád szerk.: Jankovich Miklós (1773–1846) gyűjteményei (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2002/1)

FÜGGELÉK

te annyira rendezetlen volt, hogy József nádor fogata nem tudott behajtani. Ezért a nagyszabású ünnepségeket 1838. József napjára tervezték. A megnyitón sem a nádor, sem Széchenyi István nem jelent meg. Mint Pukánszkyné jellemzi, „Pest vármegye színháza, bár az ország több törvényhatósága járult hozzá felépítéséhez, a meghiúsult országos színházzal szemben a kormány részéről provinciális színháznak tekintetett, és nem részesült bővebb figyelemben" . A figyelmet először Jankovich Miklós terelte rá, aki megnyitásának emlékezetére emlékérmet akarván veretni, a fennálló rendszabályok szerint az emlékérem rajzát, a feliratát és köriratát engedélyezés végett a „K. K. Hofkammer in Münz- und Bergwesen"-hez terjesztette fel. Jankovich iratai közt bőséges anyag található a tervezett emlékéremről. Jankovich 1837. Július 8-án kelt levelében Josef Dániel Böhmtől, a neves bécsi ötvöstől rendelte meg az érmet 360 forintért. Színházi iratai között megtalálható a tervezett emlékérem mindkét oldalának rajza és a feliratvariációk szövege. A rajz - magyar színháztörténeti érdekességén túl - Josef Daniel Böhm eg}' eddig a szakirodalomban ismeretlen munkájának a terve. Az érem egyik oldala a Zitterbarth Mátyás pesti építész által tervezett klasszicista színházépületet ábrázolta volna, a másik a hidrát legyőző Herkulest. A jóváhagyásra felküldött feliratok a következők: az egyik oldalon (avers) a színház felett: „Pesti Magyar Színház", alul: „MDCCCXXXVH". A másik oldalon (revers), Herkules alakja felett: „Akadályon győz az erény", a párkány kerületén: „Jobb hazafiak segedelmével Pest vármegye építette". A hagyatékban fennmaradt metszeten a feliratok nem láthatók. A feliratokra néhány változat is fennmaradt: „íme emel a' tiszta magyar lélek maga önként Színházat Pest Vármegye által 1836", illetve „Buzgó, 's álhatatos Pest Vármegye ime kivívta A' Nemzetnek ügyét, 's így lett Színháza Magyarnak 1836". Mindkét utóbbi változat terjedelmes, és nehézkes, a tervezett sűrítette a legjobban a programot. Az emlékérem a színház épületének képével az eredményre, a hidrát legyőző Herkules alakjával a színházépítés körüli nehézségekre, a mottók pedig Pest megye dicsőségére, „jobb" hazafiakat összefogó szerepére utaltak. Az érem veretesére végül nem került sor, a Nemzeti Múzeum éremtárában egyetlen példány sem található. B.-Sch. H. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR JOLÁN: A Nemzeti Színház százéves története. Budapest 1938-1940, I, 74-75; BELITSKA-SCHOLTZ HEDVIG: Jankovich Miklós a reformkor színházi mozgalmaiban. In: Jankovich 1985, 232-233., 92/1-2. kép 388. Jankovich Miklós emlékkönyv-terve a Pesti Magyar Színház megnyitására Corona Polyglotta (Linguarum Hungária indigenarum) Thaliae Pest 1837 Papír; különálló, különböző méretű lapok gyűjteménye; modern tékában Jankovich Miklós gyűjteményéből. Budapest, Országos Széchényi Könyvtár, Kézirattár, jelz.: Quart. Hung. 4100, foil. 10-11, 19-20, 27-28, 54, 108-109, 120-121, 128, 142-144, 204-205, 214-215, 153-160. a: Fogarassy János (magyarul) Papír; 212 x 263 mm (kettőbe hajtva) b: Rába-Bogyoszlói Remete Márton (magyarul) Papír; 239 x 390 mm (kettőbe hajtva) c: Karács Teréz (magyarul) Papír; 254 x 398 mm (kettőbe hajtva) d: Beöthy Zsigmond (magyarul) Papír; 197 x 130 mm e: Vitkovics János (szerbül) Papír; 212 x 263 mm (kettőbe hajtva) f: Dimitrie Bragyán (románul) Papír; 245 x 400 mm (kettőbe hajtva) g: Rumy Károly (görögül) Papír; 240 x 201 mm h: Kossics József (szlovákul) Papír; 201 x 322 mm (kettőbe hajtva) i: Goffredo Müller (olaszul) Papír; 256 x 410 mm (kettőbe hajtva) k: Litteráti Nemes Sámuel (cigányul) Papír; 209 x 346 mm (kettőbe hajtva) 1: Josef Filtsch (németül) Papír; 252 x 417 mm (kettőbe hajtva) A Pesti Magyar Színház megnyitása alkalmával Jankovich az emlékérem mellett Corona Polyglotta címmel emlékkönyvet is szeretett volna kiadatni, melyben magyar és latin nyelven, és az ország más nemzetiségeinek a nyelvén írt versezetek köszöntik Thália új hajlékát. Mint egy keltezés nélküli fogalmazványában jelzi, a kettő együtt biztosította volna az ünnepélyes alkalomhoz méltó reprezentációt. A Regélő és a Honművész közölte a köszöntő versek-